Életéről kevés adat ismert. Szülei Novák János és Suchomel Anna, felesége Ratzenbeck Anna.[4] Ausztriából került Magyarországra.[5] A 19. század végén épített különböző, historizáló stílusú épületeket – korabeli becslések szerint 100-nál többet[5] – Budapest területén. Nem csak kivitelezőként (korabeli szóhasználattal építőmester) működött, hanem voltak saját tervezésű házai is. A főváros egyik legkeresettebb építészének számított.[5] Érdekes terve volt a Gellért-hegyre felvezető siklóvasút, amely végül nem valósulhatott meg.
1903-ban, alig 55 éves korában hunyt el tüdőgyulladásban[6] hosszas szenvedés után.[5] Így emlékezett meg róla az Építő Ipar című folyóirat halálakor:[7]
„Bár idegen országból származott hozzánk, kivívta magának munkásságával a közbecsülést. Egyéniségének kedvességével és becsületes, minden jó és szép iránt fogékony törekvéseivel igen-igen sok barátot szerzett magának évtizedeken át folyó működése közben. Mint végzett technikus a volt Tiszavidéki vasútnál kezdte meg pályáját s folytatta a Sugár-úti építőtársaságnál, mígnem a 80-as évek elejével magát önállósította. Számos lakó- és bérházat épített Budapesten, amelyekkel mindenütt elismerést aratott. Buzgólkodott abban, hogy a Gellérthegyet siklóval tegye hozzáférhetővé a közönségnek. Erre vonatkozó tervét az »Építő Ipar« 1898. évfolyamában közöltük is. Hogy nem létesült, annak nagy részben adminisztrációnk lassúsága volt az oka. Igen korán érte a halál őt, aki szeretett dolgozni és nemesen érző szívvel a jótékonyságot gyakorolni. Legyen áldott az emléke.”
Ismert épületei
1888–1890: Spitz-bérház, Budapest, Teréz körút 39.[8]
1892: Haris-féle üzletház, Szentes, Kossuth tér 5.[9]
1894–1895: Ehrenfeld-bérház, Budapest, Erzsébet körút 25-27. (Schmahl Henrikkel közös munka)[10]
._Facade._-_25-27_Erzs%C3%A9bet_Boulevard,_Budapest.JPG)
