1909. október 18-án született Torinóban. Szülővárosában előbb jogi, majd filozófia diplomát szerzett. Még gimnáziumi évei kötött ismeretséget Vittorio Foával, Leone Ginzburggal és Cesare Pavesevel. 1942-ben csatlakozott az akkor illegalitásban működő radikális-liberális szervezethez az Akciópárthoz (Partito d'Azione). 1943–1944-ben bebörtönözték. 1946-ban sikertelenül próbált politikai karriert építeni, és ezt követően a tudománynak szentelte életét.
1972 és 1984 között a Torinói Egyetem politikatudományi tanszékének vezetője. Emellett több folyóirat szerkesztője, és számos egyetem díszdoktora volt. 1979-ben Sandro Pertiniköztársasági elnök élethosszig tartó szenátori címet adományozott Bobbionak. 2004-ben Torinóban halt meg.
Szocialistának vallotta magát, ám elutasította azokat az elemeket, amiket a marxizmusban antidemokratikusnak, autoriternek tartott. A kereszténydemokraták és kommunisták közötti „történelmi kompromisszum” lelkes híve volt, ugyanakkor fanatikusan támadta Silvio Berlusconi politikáját. Rendszeresen írt a La Stampa című napilapba. Szociálliberális indíttatású gondolkodó volt, nagy hatással volt rá Hans Kelsen, és Vilfredo Pareto gondolatvilága.
Főbb művei
Studi sulla teoria generale del diritto (1955)
Politica e cultura (1955)
Teoria della norma giuridica (1958)
Teoria dell’ordinamento giuridico (1960)
Giusnaturalismo e positivismo giuridico (1965)
Da Hobbes a Marx: saggi di storia della filosofia (1965)
Diritto e stato nel pensiero di Emanuele Kant (1969)
Saggi sulla scienza politica in Italia (1969)
Studi per una teoria generale del diritto (1970)
Una filosofia militante (1971)
Quale socialismo? discussione di un'alternativa (1976)
Dalla struttura alla funzione: nuovi studi di teoria del diritto (1977)
Il futuro della democrazia (1984)
Saggi su Gramsci (1990)
L’età dei diritti (1990)
Destra e sinistra: ragioni e significati di una distinzione politica (1994)
De senectute (1996)
További információk
Bòbbio, Norberto (olasz nyelven). Treccani. (Hozzáférés: 2017. szeptember 13.)
