PROFILBARU.COM

Nehézszagú boróka
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Ciprusfélék (Cupressaceae);
Alcsalád:	Ciprusformák (Cupressoideae);
Nemzetség:	Boróka (Juniperus); L.
Fajcsoport:	Sabina;
Faj:	J. sabina;
Tudományos név
	Juniperus sabina; L.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nehézszagú boróka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nehézszagú boróka témájú médiaállományokat és Nehézszagú boróka témájú kategóriát.

A nehézszagú boróka vagy szagos boróka (Juniperus sabina), népi nevén boldogasszony ága a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény faj.

Származása, elterjedése

Az atlanti partoktól Kis-Ázsián és a Kaukázuson át egészen a Bajkál-tó környékéig előfordul. Közép- és Dél-Európában különösen gyakori; Magyarországra szerzetesek hozták be.

Megjelenése, felépítése

Alacsony, szélesen elterülő, kúszó cserje, néha bokorfa. Többnyire 1–1,5 m, maximum 4 m magas. Vörösesbarna kérge vékony lemezekben leválik. Sűrűn növő ágai vízszintesek. A talajon kúszó szakaszuk legyökerezik, a végük felhajlik, esetenként vissza is kunkorodik.

Tűlevelei ritkák; mindössze 1 mm-es, fényes- vagy hamvaszöld pikkelylevelei keresztben átellenesen állnak, négysorosak, tojásdad alakúak, kissé hegyesek, hátsó oldalukon bemélyedéssel. Gyakran mirigyszemölcsösek. Megdörzsölt hajtási, elmorzsolt levelei nehéz, aromás szagot árasztanak (innen a magyar neve). A fiatal hajtásokon a levelek lándzsásan tűszerűek, kékeszöldek.

Április-májusban virágzik. Borsónyi (5–10 mm-es), gömbölyű vagy hengeres tobozbogyói a viaszos bevonattól hamvas kékesfeketék.

Életmódja, termőhelye

Mészkedvelő – a karsztfennsíkok jellegzetes pionír faja, de enyhén savanyú talajon is megél. Meszes talajon teljesen elfekvő, de a hajtások vége ott is feláll.

Szárazságtűrő, teljesen télálló. A fagyot, a forró nyarakat, a talaj- és légszennyezést egyaránt jól tűri.

Tobozbogyói ősszel vagy tavasszal érnek.

A metszést jól tűri, a nyírás helyét gyorsan benövi.

Kertészeti változatai

Juniperus sabina „Arcadia” — zöld lombú, talajtakaró fajta. Hajtásai közel vízszintesek.
Juniperus sabina „Blue Danube” — Az alapfajnál alacsonyabb; nagyon kevés tűlevéllel. Lombja szürkés-, a tűző napra ültetett példányoké kékeszöld, és ezt a színt télen is megtartja. Teljesen télálló; szinte bármilyen talajon megél. Az atkák károsítják.
Juniperus sabina „Broadmoor” — Alacsony, széles, ezüstösen csillogó, hamvas szürkészöld. Vízszintes főágainak oldalhajtásai függőlegesen felállnak. Viszonylag lassan növő, a talajon kúszó változat.
Juniperus sabina „Cupressifolia” — Elheverő hajtásai idővel egymásra fekve felmagasodnak. Szürke pikkelylevelei között tűlevelei is vannak. Talajtakaróként nagyobb felületek beültetésére alkalmas.
Juniperus sabina „Glauca” —
Juniperus sabina „Hicksii” — Gyorsan nő; ágai ívesen fölemelkednek. Szürkészöld lombja ősszel–télen megbarnul. Teljesen télálló.
Juniperus sabina „Karaca Variegata” — Törökországból származik. Lassan nő. Hajtásainak gerince sárgán csíkozott. Bő termést hoz.
Juniperus sabina „Mas” —
Juniperus sabina „Tiszakürt” —
Juniperus sabina „Tamariscifolia” — 1–1,5 m magas, lassan növő bokor. Lehajló ágai szorosan egymásra fekszenek. A lehajló hajtások legyökeresednek. Pikkelylevelei hegyesek, szürkéskékek, illetve sötétzöldek. Teljesen télálló; szinte bármilyen talajon megél.
Juniperus sabina „Variegata” —

Felhasználása

Kertekben dísznövénynek ültetik – főleg gyepekbe és sziklakertekbe. A „Szűzanya fájaként” hagyományosan a kolostorkertek dísze volt. Kiváló talajtakaró, lejtők beültetésére ideális.

Toxicitása

Mérgező. Minden részében 3-5% égetően csípős illóolaj található, amely mintegy 17% mérgező hatású szabinolt, 16% 1-szabinén terpénalkoholt, pinipikrin keserű ízű glikozidot, ezenkívül cseranyagot, galluszsavat, gyantát tartalmaz. Bőrre kerülve erősen irritáló, súlyos esetben nekrotizáló gyulladást is kiválthat. A hajtások elfogyasztása vagy néhány csepp illóolaj lenyelése akut vérömléses gyomor-és bélgyulladást, vesegyulladást, véres vizeletet, súlyos esetben légzésbénulást és kómát okozhat. Nők esetén menorrhágiát (atípusos menstruációs vérzést) és vetélést válthat ki, ezért régen illegális abortuszoknál használták.^[1]

Jegyzetek

↑ André Patoir u. a.: Étude expérimentale compartive de quelques abortifs (Apiol, Rue, Sabine, Armoise). In: Gynéc. et Obstétr. Band 39, 1939, S. 201–209.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN
Természettudományi lexikon I. (A–C). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1964. 538. o.
Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 343. o. ISBN 963-05-6928-0
Nyugat-Magyarországi Egyetem
Czáka Sarolta, Rácz István: Fenyők és örökzöldek, p. 37. Szépia Könyvkiadó. ISBN 963 7849 04 1
Haraszti Ede, Kalmár Zoltán: Ismerjük meg a mérgező növényeket. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972
Józsa: Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 118–120. old.