| Nátrium-oxid
|
![]()
nátrium-oxid
|
nátrium-oxid
|
| IUPAC-név |
nátrium-oxid
|
| Más nevek |
dinátrium-oxid
|
| Kémiai azonosítók
|
| CAS-szám |
1313-59-3
|
| PubChem |
73971
|
| Kémiai és fizikai tulajdonságok
|
| Kémiai képlet |
Na2O
|
| Moláris tömeg |
61,9789 g/mol (0,061 9789 kg/mol)
|
| Megjelenés |
fehér színű szilárd anyag
|
| Sűrűség |
2270 kg/m³ (2,27 g/cm³)
|
| Olvadáspont |
1132°C
|
| Forráspont |
1950 °C bomlik
|
| Oldhatóság (vízben) |
hevesen reagál, NaOH keletkezik
|
| Kristályszerkezet
|
| Kristályszerkezet |
antifluorit (lapon centrált köbös), cF12
|
| Tércsoport |
Fm3m, No. 225
|
Koordinációs
geometria |
tetraéderes (Na+); köbös (O2−)
|
| Termokémia
|
Std. képződési
entalpia ΔfHo298 |
−414,2 kJ/mol
|
Standard moláris
entrópia So298 |
75,1 J mol−1 K−1
|
| Veszélyek
|
| MSDS |
ICSC 1653
|
| EU osztályozás |
Maró (C)[1]
|
| EU Index |
nincs listázva
|
| Főbb veszélyek |
Korrozív, vízzel hevesen reagál
|
| R mondatok |
R14, R34[1]
|
| S mondatok |
S8, S26, S30, S36/37/39, S45[1]
|
| Lobbanáspont |
Nem gyúlékony
|
| Rokon vegyületek
|
| Azonos kation |
nátrium-szulfid
nátrium-szelenid
nátrium-tellurid
|
| Azonos anion |
lítium-oxid
kálium-oxid
rubídium-oxid
cézium-oxid
|
| Rokon nátrium-oxidok |
nátrium-peroxid
nátrium-szuperoxid
|
| Rokon vegyületek |
nátrium-hidroxid
|
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.
|
A nátrium-oxid szervetlen vegyület, képlete Na2O. Kerámiákban és üvegekben használják fel. Vízzel reagálva nátrium-hidroxid keletkezik belőle:
- Na2O + H2O → 2 NaOH
Az M2O alkálifém-oxidok (M = Li, Na, K, Rb) antifluorit rácsban kristályosodnak, melyben az anionok és kationok helye a CaF2 rácsban találhatóhoz képest fel van cserélve, a nátriumionokat tetraéderesen 4 oxid anion veszi körül, míg az oxidionokhoz kocka alakban 8 nátriumion koordinálódik.[2][3]
Felhasználása
Üveggyártás
A nátrium-oxid – bár nem Na2O formában teszik beléjük, és nem is különálló nátrium-oxid komponensként van bennük jelen – az üvegek fontos komponense, jellemzően mintegy 15% mennyiségben. További összetevő a szilícium-dioxid (kb. 70%) és kalcium-oxid (kb. 9%). A szóda folyósítószer, a szilícium-dioxid olvadáspontját csökkenti. A közönséges üveg (nátronüveg) olvadáspontja alacsonyabb, mechanikai tulajdonságai pedig – valamivel jobb elaszticitása következtében – kedvezőbbek a szilícium-dioxidénál. Ezeket a változásokat a szilícium-dioxid és nátrium-karbonátból keletkező – Na2[SiO2]x[SiO3] általános képletű – nátrium-szilikátok keletkezése okozza.
Előállítása
Nátrium-hidroxid, nátrium-peroxid vagy nátrium-nitrit fémnátriummal végzett reakciójával állítják elő:[4]
- 2 NaOH + 2 Na → 2 Na2O + H2
- Na2O2 + 2 Na → 2 Na2O
- 2 NaNO2 + 6 Na → 4 Na2O + N2
A nátrium levegőn történő égetésekor Na2O és körülbelül 20% nátrium-peroxid (Na2O2) keletkezik.
- 6 Na + 2 O2 → 2 Na2O + Na2O2
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Sodium oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
- ↑ a b c A nátrium-oxid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. 10. 09. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Zintl, E.; Harder, A.; Dauth B. (1934), "Gitterstruktur der oxyde, sulfide, selenide und telluride des lithiums, natriums und kaliums", Z. Elektrochem. Angew. Phys. Chem. 40: 588–93
- ↑ Wells, A.F. (1984) Structural Inorganic Chemistry, Oxford: Clarendon Press. ISBN 0-19-855370-6.
- ↑ Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 115. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5
