A Muratori-töredék milánói szent Ambrus püspökről elnevezett könyvtárban[1] talált az Újszövetség könyveiről szóló legkorábbi irat. Témája az Újszövetség könyveinek kanonizálása, egyfajta ismeretterjesztési céllal.
Megtalálása
Ludovico Antonio Muratori a milánói Biblioteca Ambrosiana könyvtárában, egy kódex lapjai között találta meg. Majd 1740-ben nyomtatásban adta közre.[2] A lap latin nyelven íródott, valószínűsíthető, hogy görögből fordították. Az irat eredetije Kr. u. 150-170 körül íródott.
Kanonizáló felosztás
Az irat négy részben tárgyalja a biblia könyveit, illetve az Újszövetséget.[3] 26 könyvet konkrétan megnevez, míg két további evangéliumra utal.[4] A lista a 2. században használt, az egyház olvasásra ajánlott könyveit tartalmazza.[5]
János és Péter apokalipszise. Ezekről azt írja, némelyek nem akarják olvasni.
Pásztor[6] - egy őskeresztény irat Hermasztól. Ezt olvasásra ajánlja, de nem nyilvánosan, mert szerzője nem apostol és nem is próféta.
Két, szóban forgó Pál apostol-levél és gnosztikus iratok, melyeket el kell vetni, mert szerzőik eretnekek.
Jelentősége
Az írat egyértelműsíti, hogy azok a mai álláspontok,[7] melyek azt feltételezik, hogy több apokrif írat volt a kánonban, melyet csak később hagytak ki,[8] a Muratori-töredék nem erősíti meg. Az irat azt erősíti, hogy már a 2. században kialakult az a kanonizáció, mely a mai alapja. János három levele, Jakab levele és A zsidókhoz írt levél nincs benne, a többi igen.