A Mindent a szépségért (eredeti címén: Beautiful) egy 2000-ben bemutatott amerikai vígjáték és filmdráma Sally Field rendezésében. A forgatókönyvet készítette Jon Bernstein. A produkció főszerepében Minnie Driver és Hallie Eisenberg. A film premierjét 2000. szeptember 11-én mutatták be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon.[1] Az Egyesült Államokban 2000. szeptember 29-től vetítették a mozikban.[1] Magyarországon DVD-n jelent meg 2007. szeptember 18-án.[1]
Cselekmény
Mona Hibbard egy problémás családból származó fiatal nő, akinek egyetlen célja, hogy győzzön a Miss American Miss szépségversenyen (MAM). Édesanyja alkoholista, aki később anyagilag sem hajlandó támogatni Mona versenyeit. Mona barátságot köt Ruby Stilwell-lel és annak nagymamájával, akik a szárnyuk alá veszik.
Mona sikeres lesz a versenyeken, de egy nap rájön, hogy várandós lett a barátjától. Mivel a gyermeket vállaló nők nem pályázhatnak a MAM koronára, Ruby beleegyezik, hogy a kislányt, Vanessát, saját lányaként nevelje fel. Mona elszántan és ridegen építi szépségkirálynői karrierjét, nem riadva vissza a csalástól. A Mona által szabotált versenyző, Joyce, bosszút esküszik, és Mona körül kezd szaglászni. Mona ballépéseit Rubyra zúdítja, lányát pedig teljesen figyelmen kívül hagyja. Mona ezen az áron, de megnyeri a Miss Illinois szépségversenyt. Amikor Mona elmegy, hogy beszámoljon sikeréről az anyjának, csak elutasítást kap, egyedül Vanessa védi meg őt.
Ruby bajba kerül, amikor a kórházban az egyik páciense meghal. A beteg összegyűjtötte a tablettákat, hogy egyszerre vegye be mindet, Rubyt pedig gyilkosság vádjával letartóztatják. Mona kénytelen Vanessáról gondoskodni, és elviszi magával a hotelba, ahol a döntőbe jutottak vannak elszállásolva. Ahogy Mona és Vanessa közelebb kerülnek egymáshoz, Vanessa megtudja, hogy Mona az édesanyja. Azonban Joyce-nak is a tudomására jut az információ, és elhatározza, hogy a döntőben tönkre teszi Monát.
Mona azonban váratlanul bejelenti a döntőn, hogy legnagyobb értékének azt találja, hogy anya lehet, és lesétál a színpadról a lányával. A szavazást azonban mégis ő nyeri, mikor a versenyt néző édesanyák szimpatizálnak Monával. A zsűri megváltoztatja a szabályokat, és így Mona lesz a Miss American Miss szépségkirálynő.
A film átfogóan kedvezőtlen kritikákat kapott. A Rotten Tomatoeson 16%-os minősítést ért el 64 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „Sally Field rendezői debütálása következetlen hangvételtől, hiteltelen forgatókönyvtől és egy olyan főszereplőtől szenved, aki a kritikusok szerint az egyik legutálatosabb, akivel hosszú ideje találkozhattunk.”[3] Ted Shen a Chicago Readertől azt írta: „Sally Field rendezése amatőr, bár Driverből és Eisenbergből szemérmetlenül megnyerő alakítást sikerül kihoznia.”[3] Emanuel Levy a Varietytől azt írta: „Lapos, szellemtelen és nyálas (ami nagyon rossz kombináció), Sally Field kínos rendezői debütálása az amerikai társadalomnak a külsőségek iránti megszállottságáról akar mondani valamit, ami a "belső szépség" és az erkölcsi integritás rovására megy.”[3] Stephen Hunter a Washington Posttól azt írta: „Sikerült tökéletesen összehalmozni az össze nem illő hangokat, a puszta groteszket, a majdnem hősszerű abszurditást és az önfeledt bolondságot.”[3]
A MetaCritic 23 pontot adott a 100-ból 28 vélemény alapján.[4] Lou Lumenick a New York Posttól azt írta: „Ritkán fordul elő, hogy egy filmet ennyire sok szempontból ennyire alaposan el lehet rontani.”[4] Kevin Thomas a Los Angeles Timestól azt írta: „A film bölcs és együttérző véleménye szerint sok korlátozott lehetőségekkel rendelkező fiatal nő számára a szépségverseny megnyerése jelenti a legnagyobb reményt.”[4]
A Box Office Mojo szerint 14 millió dolláros költségvetésből készült a film, amire 3 millió dolláros bevétel érkezett, a film így veszteséges lett.[5]