Sir Michael Reggie MorpurgoOBE (St Albans vagy London, 1943. október 5. –) angol könyvszerző, költő, drámaíró és librettista, aki leginkább gyermekregényeiről, például a Hadak útján (War Horse, 1982) című regényéről ismert. Műveit a "mágikus történetmesélésről",[5] visszatérő témáiról, mint például a kívülálló diadaláról vagy a túlélésről, a szereplők természethez fűződő kapcsolatáról, valamint az olyan szemléletes helyszínekről, mint a cornwalli tengerpart vagy az első világháború. 2003 és 2005 között Morpurgo volt a harmadik gyermekdíjas(wd),[6] és jelenleg ő a BookTrust jótékonysági szervezetének elnöke is.[7]
Fiatalkora
Morpurgo 1943-ban született a hertfordshire-i St Albansban, Michael Andrew Bridge néven, Tony Van Bridge(wd) színész és Kippe Cammaerts színésznő (született Catherine Noel Kippe Cammaerts, Émile Cammaerts(wd) író és költő lánya) második gyermekeként.[8] 1938-ban szülei a RADA-n végzett színészként találkoztak, amikor ugyanabban a repertoártársulatban játszottak.[9] Apja munkáscsaládból származott, míg anyja színész, operaénekes, író és költő családból.[9] 1941-ben házasodtak össze, miközben Van Bridge – akit 1939-ben hívtak be, és ekkor már Skóciában állomásozott – szabadságon volt a hadseregtől.[9] 1942-ben született Morpurgo testvére, Pieter. Amikor Morpurgo a következő évben megszületett, apja Bagdadban állomásozott.[10] Amíg Van Bridge a háborúban volt, Kippe Cammaerts találkozott Jack Morpurgóval (aki később 1969-től 1982-ig a Leeds-i Egyetem(wd) amerikai irodalom professzora volt[11]). Amikor Van Bridge 1946-ban visszatért Angliába, ő és Cammaerts elváltak, Cammaerts pedig még ugyanabban az évben feleségül ment Jack Morpurgóhoz. Bár hivatalosan nem fogadták örökbe őket, Morpurgo és testvére felvették mostohaapjuk nevét.[12][13] Morpurgo idősebb testvére, Pieter Morpurgo[10] később a BBC televíziós producere és rendezője lett.[14] Két fiatalabb testvére van, Mark és Kay.[13] Morpurgo édesanyja gyengélkedő volt, 19 éves korában idegösszeomlást szenvedett, és élete végéig gyászolta az 1941-ben a háborúban elesett bátyja, Pieter elvesztését.[9] Élete vége felé alkoholista és drogfüggő volt.[15]
Őt és testvérét egészen kicsi korukban Northumberlandbe evakuálták.[10] Miután visszatértek Londonba, a család az Earl's Court-i(wd) Philbeach Gardensben lakott, ahol a gyerekek a közeli bombatelepeken játszottak.[16][17] Morpurgo az Earl's Court-i St Matthias általános iskolába járt. A család később az Essex-i Bradwell-on-Sea-ba(wd) költözött, ahol Morpurgo az iskolai szünetekben lakott,[18] miután hétéves korában internátusba küldték Sussexbe(wd). Az iskola nagyon szigorú volt, és a fiúkat gyakran verték. Ebben az időszakban Morpurgo dadogni kezdett.[15] Az internátusban szerzett szerencsétlen tapasztalatai később A lepkeoroszlán (The Butterfly Lion) című regényét is befolyásolták.[12] Az Ashurst Wood-i(wd) The Abbey Schoolban töltött hat év után[10] a King's Schoolba(wd), egy független magániskolába ment a kentiCanterburyben, ahol kevésbé volt honvágya, mint az előző iskolában.
Csak 19 éves korában tudta meg, hogy ki a biológiai apja.[19] Michael anyjától való válása után Van Bridge Kanadába emigrált, és soha nem beszéltek róla. Morpurgo soha nem látott képet az apjáról, egészen addig, amíg édesanyjával a Great Expectations(wd) 1962-es CBC-s(wd) változatát nézte a tévében, amikor felismerte Van Bridge-et Magwitch(wd) szerepében, és azt mondta Michaelnek: "Ez az apád!"[20] Kilenc évvel később személyesen is találkoztak.[20]
Morpurgo mostohaapja nem volt bátorító a fiaival szemben, és csalódott volt, hogy nem feleltek meg az elvárásainak, hogy olyan akadémiai pályára lépjenek, mint ő. Michaelt "egy medvének nevezte, nagyon kevés aggyal."[15][21] Mostohaapja úgy döntött, hogy be kell lépnie a hadseregbe, és Morpurgo a Sandhursti Királyi Katonai Akadémiára járt.[19] Hamar rájött, hogy a katonaélet nem neki való, és kilenc hónap után kilépett.[22]
Morpurgo csak akkor fedezte fel élethivatását, amikor Kentben tanított, amiről később így nyilatkozott: "Láttam, hogy varázslat van benne számukra, és rájöttem, hogy varázslat van benne számomra.".[28]
Morpurgo írói pályafutását Ted HughesPoetry in the Making, Paul Gallico(wd)[29]The Snow Goose (A hólúd) és Ernest HemingwayAz öreg halász és a tenger (regény)|The Old Man and the Sea]] című műve inspirálta,[5] Hughes és egy másik költő, Seán Rafferty(wd)[30], Hughes barátja, mentora és szomszédja szintén nagy hatással volt pályájára. Morpurgo Hughesnak és Rafferty-nek tulajdonítja, hogy ők adtak neki önbizalmat, hogy megírja a War Horse-t, eddigi legsikeresebb művét.[31]
Flamingó fiú (Flamingo Boy) – Maxim, Szeged, 2018 · ISBN 9789632619781 · fordította: Ipacs Tibor
Adaptációk
A Szelíd óriást (Gentle Giant) Stephen McNeff(wd) zeneszerző és Mike Kenny(wd) szövegíró 2006-ban mutatta be operaként a Royal Opera House-ban. Filmváltozatok készültek a Friend or Foe[68] (1981), a Private Peaceful[69] (2012) és a When the Whales Came[70] (1989) címűekből, ez utóbbiból színpadi adaptáció is készült. A My Friend Walter (1988), a Purple Penguins (2000) és az Out of the Ashes-ből (2001) televíziós adaptációkat is készítettek.
Stephen Barlow(wd) zeneszerző megalkotta a Rainbow Bear musical-adaptációját, amelynek narrátora felesége, Joanna Lumley(wd). Ezt később balettként mutatta be Nagy-Britannia Nemzeti Ifjúsági Balettje 2010 augusztusában.[71]
A War Horse-t rádióadásként és színpadi műként is feldolgozta Nick Stafford(wd), a londoni National Theatre-ben(wd) 2007. október 17-én volt a premierje. A lovakat a dél-afrikai Handspring Puppet Company által tervezett és épített életnagyságú lóbábok játszották. A darab 2007-ben két Olivier-díjat(wd) nyert.[72] Eredetileg 16 hétre tervezték, de a nagy érdeklődésre való tekintettel 2009. március 28-án a West Endre(wd), a New London Theatre-be(wd) került át.[73] Nyolc év után bezárt a West Enden, miután akkoriban már 2,7 millióan látták Londonban és 7 millióan világszerte.[74] A National Theatre eddigi legsikeresebb produkciója volt.[15]
2011. március 15-én mutatták be a Broadwayn a Vivian Beaumont Színházban(wd).[75] A darab Broadway-produkciója öt Tony-díjat nyert, köztük a legjobb színdarabnak járó díjat. A darab többször is turnézott az Egyesült Királyságban, és Ausztráliában, Kanadában, Kínában, Németországban és Hollandiában is színre vitték,[76][77] az Egyesült Királyságon kívül hétmillióan látták.
2017 Red House Children's Book Award: An Eagle in the Snow[[87]
2021 Chen Bochui gyermekirodalmi díj (Kína) - legjobb szerző
Magánélete
Morpurgo 19 évesen, 1963-ban vette feleségül Clare Lane-t(wd), Sir Allen Lane(wd), a Penguin Books(wd) alapítójának legidősebb lányát.[89][90] Az előző évben egy korfui nyaraláson ismerkedtek meg Morpurgo mostohaapja révén, aki akkoriban a Penguin szerkesztője volt.[91] Lane terhes volt az első gyermekükkel, és Morpurgo úgy emlegette, hogy ez egy puskás esküvő[92] volt.[90] Három gyermeküket mind Shakespeare karaktereiről nevezték el.[15]
Morpurgónál 2017-ben gégerákot diagnosztizáltak és sugárterápiát kapott,[93] azóta felépült.[15]
Farmok a városi gyermekek számára
1976-ban Morpurgo és felesége, Clare megalapította a Farmok a városi gyerekekért(wd) jótékonysági szervezetet,[94] amelynek elsődleges célja, hogy a belvárosi gyerekek vidéki tapasztalatokat szerezzenek.[95] A program keretében a gyerekek egy hetet töltenek egy vidéki farmon, amelynek során céltudatos mezőgazdasági munkában vesznek részt.[21][96] A jótékonysági szervezet első elnöke a házaspár közeli barátja és szomszédja, Ted Hughes volt.[31]
A programban megalapítása óta mintegy 85 000 gyermek vett részt, és a jótékonysági szervezetnek ma már három farmja van Walesben, Devonban és Gloucestershire-ben. Morpurgo a jótékonysági szervezetet élete legnagyobb eredményének nevezte.[97]
Politikai nézetek
Egy 2014. januári cikkében Morpurgo kijelentette, hogy "az első világháború centenáriumának kezdetén tisztelegnünk kell azok előtt, akik meghaltak, természetesen és hálásan, de soha nem szabad dicsőítenünk... Jöjjön el minden novemberben a következő négy évben, viseljük együtt a vörös és a fehér pipacsot, hogy tisztelegjünk azok előtt, akik meghaltak, hogy megőrizzük hitünket velük, hogy olyan hellyé tegyük ezt a világot, ahol a szabadság és a béke együtt uralkodhat."[98]
2014 augusztusában Morpurgo egyike volt annak a 200 közéleti személyiségnek, akik aláírták a The Guardian című lapnak írt levelet, amelyben a skót függetlenséget(wd) ellenezték a szeptemberi népszavazás előtt.[99]
Morpurgo és felesége, Clare az 1999-es születésnapi kitüntetésen mindketten a Brit Birodalom Rendjének tagjává (MBE) nevezték ki a fiatalok érdekében tett szolgálataiért. A 2006-os születésnapi kitüntetéseken az irodalomért tett szolgálataiért a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé (Officer of the Order of the British Empire, OBE) léptették elő, a 2018-as újévi kitüntetéseken pedig az irodalomért és a jótékonyságért tett szolgálataiért lovaggá ütötték.[103][104][105][106]
↑„The lost generation”, The Guardian, 2003. október 18. (Hozzáférés: 2017. április 23.)
↑A Children's Laureate, mai nevén Waterstones Children's Laureate, egy rangos pozíció, amelyet az Egyesült Királyságban kétévente egyszer ítélnek oda egy "gyermekkönyvek írójának vagy illusztrátorának, hogy megünnepeljék a saját területükön elért kiemelkedő teljesítményt".
↑A shotgun wedding egy olyan esküvő, amelyet a házasság előtti szexből eredő terhesség miatt rendeznek. A kifejezés elsősorban amerikai köznyelvi kifejezés, amelyet egy sztereotip forgatókönyv alapján neveztek így, amelyben a terhes menyasszony apja sörétes puskával fenyegeti meg a vonakodó vőlegényt, így biztosítja, hogy az végigcsinálja az esküvőt.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Morpurgo című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.