Menno Simons katolikus pap volt, 1536 elején lépett át az anabaptistákhoz, és ki is zárták a katolikus papok közül. Jan Matthys irányzatát, amely Isten országát fegyveres kézzel akarta felállítani a Földön, a leghatározottabban kárhoztatta, s a Biblia békés, tiszta erkölcsi szellemének megvalósítását tartotta a feladatának. [1]
A münsteri események után az anabaptistákat még nagyobb hevességgel kezdték üldözni. A szétszórt maradék Menno Simons személyében kapott támogatást, akiket ő Frízföldön(Németalföld)1537-ben szigorú egyházi fegyelemmel gyülekezetté egyesített. [2] Az újjászervezett közösséget mennonitáknak kezdték nevezni.[3]
1535-ben testvére, Pieter is az anabaptisták egy csoportja közé tartozott, akit a frízföldi Bolsward közelében öltek meg, mert részt vett a Oldeklooster (vagy Bloemkamp-apátság ) néven ismert katolikus kolostor erőszakos elfoglalásában.
1536-ban házasodott meg, felesége: Gertrude, akitől legalább három gyermeke, két lánya és egy fia született.[4]
1540 előtt David Joris(wd) volt a legbefolyásosabb anabaptista vezető Németalföldön, de 1544-re már többnyire a mennonita kifejezést használták, ha a holland anabaptistákra hivatkoztak.
Menno Simons-t 1543-ban törvényen kívülinek, számkivetettnek nyilvánították és díjat tűztek ki a fejére.[3] Kénytelen volt elhagyni Németalföldet és sokáig bujdosott. A Holstein Hercegségben, Fresenburgban(mai Bad Oldesloe), Alefeld grófnál talált menedéket, aki megvédte őt.[3] Itt nemsokára még könyvnyomtatásra is lehetősége nyílt, így szabadon kiadhatta az írásait, amelyek azután széles körben elterjedtek. [3]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Menno Simons című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
