Maverick Viñales, teljes nevén Maverick Viñales Ruiz (Figueres, 1995. január 18. –) spanyol-katalán motorversenyző, a MotoGP királykategóriájának tagja.
A Figueresben élő fiatal Viñales háromévesen kezdett versenyszerűen motorozni, a legtöbb ellenfeléhez hasonlóan minimotorokon. Később belekóstolt a motokrosszba is, a pályaversenyzés mellett csak 2002-ben tette le a voksát.[1]
2007-ben és 2008-ban megnyerte a katalán 125-ös bajnokságot, utóbbi évben a katalán bajnokság mellé a Mediterrán Kupa is a vitrinbe került. 2009-ben már az országos bajnokságban versenyzett, ahol rögtön első szezonjában a második helyen zárt, miután második lett az év végi összetettben Alberto Moncayo mögött.[2]
2010-ben Viñales legnagyobb ellenfele a portugál Miguel Oliveira volt, és hiába szerzett riválisa négy futamgyőzelmet, Viñales két elsőséggel is meg tudta őt előzni, igaz, csak két ponttal. Az Európa-bajnokságért is ők ketten csatáztak, végül ez is Viñales javára dőlt el Oliveirával szemben.[3]
Világbajnokság
A MotoGP akkor még létező, 125 köbcentiméteres géposztályának a 2011-es szezonra lett a tagja. Csapattársa a Paris Hilton fémjelezte csapatnál az egy szezon után a Moto2-ből visszatérő, a kategóriában veteránnak számító Sergio Gadea lett.[4] Már a szezont megelőző, valenciai teszten is újonchoz képest nagyszerű teljesítményt nyújtott, a szezonnyitó katari nagydíjon pedig kilencedikként zárt.[5]Spanyolországban fékhiba miatt kiállni kényszerült, a következő, estorili futamon viszont már negyedik lett. Itt egyébként mindössze célfotóval maradt le a dobogóról, az őt megelőző Johann Zarcóhoz képest mindössze két ezredmásodperc volt a hátránya.[6] A villámkarrier tovább folytatódott Franciaországban, ahol Viñales az első első soros rajthelyét, majd hosszú csata után Nicolás Terollal végül az első győzelmét is megszerezte.[7][8] Győzelmével a világbajnokság történetének harmadik legfiatalabb futamgyőztese lett Scott Redding és Marco Melandri mögött.[9] Három további győzelmének és számos dobogós helyezésének köszönhetően az év végi összesítésben harmadik lett, ezzel itt is ő lett az év újonca.
2012-re az újonnan létrejött Moto3 egyik potenciális esélyese volt a végső győzelmet illetően. Az idény eleje jól is indult, szerzett is öt győzelmet, később azonban a kiegyensúlyozottság és a szerencse hiánya miatt mind a később világbajnok Sandro Cortese, mind a honfitárs Luis Salom is megelőzte őt. A szezon zárása nem sikerült szépen számára, ugyanis összeveszett csapatával, amiért nem akarták őt a Moto2-ben indítani.
2013-ban, a szezon elején csapatot váltott, és a Team Calvo versenyzője lett. Csapattársa ebben az évben a sorozatban női versenyzőként rendkívül különlegesnek számító Ana Carrasco. Novemberben megnyerte a sorozat utolsó futamát Valenciában, ezzel megszerezte a Moto3 kategória világbajnoki címét.[10]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
2014-ben a Kalex csapatban szerepelt a Moto2-ben. Később a Suzuki versenyzője volt a MotoGP-ben.
2016 májusában bejelentették, hogy 2017-től a Yamahánál versenyez Jorge Lorenzo helyett.[11] 2017 márciusában Katarban megnyerte az új csapatánál az első,[12] majd Argentínában a második futamát is.[13]
2018 januárjában nyilvánosságra hozták, hogy két évvel, 2020-ig hosszabbított a Yamahával.[14] 2018 októberében az ausztrál nagydíjon szerzett győzelmével törte meg a Yamaha 25 verseny óta tartott győzelem nélküli szériáját.[15]
A következő győzelmét 2019 júniusában szerezte Assenben,[16] majd novemberben Sepangban is első lett.[17]
2020 januárjában 2022 végéig meghosszabbította a szerződését a Yamahával.[18]
2021 júniusában kérte a szerződésének év végi felbontását a csapatától, amit a Yamaha jóváhagyott.[19] Az augusztusi osztrák nagydíjon a csapata visszaléptette a versenytől, mert véleményük szerint az előző heti stájer versenyen "egy meg nem magyarázott, rendellenes motorhasználatával" szabotálta a Yamaha versenyét.[20] Ezután Viñales nyilvánosan elismerte, hogy hibázott és elnézést kért a csapatától.[21] A következő napokban bejelentették, hogy 2022-től az Apriliánál versenyzik,[22] majd a Yamaha közös megegyezéssel felbontotta szerződésüket.[23]
↑Margaria, Alice. „Terol walks to Estoril win”, GPone, Buffer Overflow srl, 2011. május 1.. [2013. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 17.)
