1939-ben Petrozsényben érettségizett, majd 1943-ban a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet, ezzel párhuzamosan matematikai tanulmányokat is folytatott. 1943–1944-ben a budapesti Ganz Gépgyárban, majd 1944–1950-ben a kolozsvári Dermata Bőr- és Cipőgyárban dolgozott üzemmérnökként, majd főgépészként. Ezzel párhuzamosan 1947-től a kolozsvári Politechnikai Intézet alegységeként létesített Villamos- és Gépipari Almérnöki Intézetben tanított. Végigjárta az egyetemi ranglétrát, 1950-től egyetemi docensként, 1966-tól pedig egyetemi professzorként végezte oktatómunkáját, a Műszaki Egyetem professor emeritusaként ment nyugdíjba 1986-ban. Egyetemi pályafutása alatt 1953 és 1956 között az egyetem tanulmányi igazgatói, 1956 és 1960 között pedig a gépészmérnöki kar dékáni tisztét töltötte be. Az ő vezetése alatt két laboratóriumot hoztak létre, amelyekhez a berendezéseket saját maga tervezte. Az oktatási munka segítésére tizenegy jegyzetet illetve laboratóriumi segédletet készített. 1957-től 1972-ig pedig műszaki egyetemi katedrája mellett a kolozsvári Számítástechnikai Kutatóintézet tudományos főmunkatársaként is tevékenykedett.
Munkássága
Fő kutatási területe a több szabadságfokú mechanizmusok kinematikája és dinamikája, behatóan foglalkozott a fogaskerekes hajtások elméletével és gyártási technológiájának kérdéseivel. Több módszertani újítás bevezetése fűződik a nevéhez, így egyebek mellett kimutatta, hogy az ún. kinematikai párokra jellemző geometriai kényszerfüggvények alkalmasak a mechanizus helyzetmátrixának felírására. A kitérő tengelyű csiga hordképének lokalizálására sajátos mátrixos számítási módszert dolgozott ki. A fogaskerékpárok kapcsolódáselméletét vizsgálva sikerrel általánosította a fogfelületek kapcsolódását, s ennek köszönhetően szimulálhatóvá tette a gyártási-összeszerelési paraméterek megváltoztatását. 1970-ben a műszaki tudományok doktora lett a kapcsolás általános alaptörvényéről szóló dolgozatával. Több mint száz szaktanulmánya jelent meg, tizenegy[1] bejegyzett találmányát a gépiparban alkalmazzák. A rendszerváltás után az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság által kiadott Műszaki Szemle szerkesztőbizottságának tagjaként tevékenykedett.
Társasági tagságai és elismerései
1954-ben a Munka Érdemrenddel (Ordinul Muncii) tüntették ki. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Ugyancsak 1993-ban vehette át a Budapesti Műszaki Egyetem, 1999-ben pedig a kolozsvári Műszaki Egyetem díszoklevelét, majd 2001-ben ez utóbbi tanintézmény díszdoktorává avatták. 1999 óta a Román Műszaki Tudományos Akadémia gépészmérnöki tagozatának tagja. 2005-ben Kolozsvár díszpolgára címmel, 2008-ban a Magyar Mérnöki Kamara Gépészeti Tagozatának Botka Imre-díjával tüntették ki.
Teoria mecanismelor și mașinilor: Cinematica și dinamica mecanismelor. [A mechanizmusok és gépek elmélete: A mechanizmusok kinematikája és dinamikája.] București: Tehnică. 1958.
.svg){kind=small}
