A mangrove olyan cserje vagy fa, amely tengerparti sós vízben nő. Túlnyomórészt a trópusi partok árapály-övezetében élnek, 20 °C feletti vízhőmérsékletű, sótűrő mangroveerdőket alkotnak.[1]
Világszerte előfordulnak a trópusokon, továbbá a szubtrópusokon, sőt néhány faj a mérsékelt övi tengerparti övezetben is.
A konvergens evolúció eredményeként a növények öt(!) családjából fejlődtek ki. A vörös mangrove a mangrove életmódú fák egyik legismertebb csoportja négy nemzetség több mint 20 fajával.
Valószínűsítik, hogy a „mangrove” szó guaraní eredetű, és más nyelvekbe spanyol (esetleg még portugál) közvetítéssel kerülhetett át – portugál alakja „mangue”. A spanyol „mangle” alak a tudományos nevezéktanba egyebek közt a közönséges vörös mangrove(Rhizophora mangle) fajneveként épült be. Az angolba eredetileg „mangrow”-ként használták, és ezt a „grove” szó hatására a népetimológia torzította jelenlegi alakjába.
A többi mangrovefélénél jobban tűrik a folyamatos elöntést, ezért többnyire a mangroveerdők frontális (tenger felé néző) zónájában, az árapályöv mélyebb részén élnek, esetenként a légzőfa(Sonneratia) fajokkal közösen.
Ez a szócikk részben vagy egészben a mangrove című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
↑Gotthilf Hempel (Hrsg.): Faszination Meeresforschung. Ein ökologisches Lesebuch. Hauschild, Bremen 2010, ISBN 978-3-89757-310-9, S. 235. (németül)
Források
KVLEX: Környezet- és Természetvédelmi Lexikon II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 60. ISBN 963-05-7849-2
