Makedón jegenyefenyő

Makedón jegenyefenyő
Idősebb fa (Bulgária, Pirin-hegység)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Fenyőfélék (Pinaceae) Nemzetség: Jegenyefenyő (Abies) Faj: A. borisii-regis
Tudományos név
Abies borisii-regis Mattf., 1925
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Makedón jegenyefenyő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Makedón jegenyefenyő témájú médiaállományokat és Makedón jegenyefenyő témájú kategóriát.

Széthulló toboza

A makedón jegenyefenyő, avagy tudományos neve szerint Borisz király-jegenyefenyő, (Abies borisii-regis), esetleg Borisz-jegenyefenyő^[1] a Balkán-félszigetről származó, Magyarországon dísznövényként szórványosan kapható fenyőféle. Egyes szerzők,^[2][3] Tudományos nevét III. Borisz bolgár cárról kapta, mert az ő uralkodása alatt írták le önálló fajként.

Származása, elterjedése

A Balkán-hegységben és a kelet-balkáni hegyvidéken Bulgáriában, Makedóniában és Észak-Görögországban (így az Olümposzon is) 450–1700 m között él; legnyugatabbra a Rigómező környékén (Koszovóban, a Restelicka-folyó mentén) található. Elterjedési területének déli részén a közönséges jegenyefenyővel (Abies alba) és a görög jegenyefenyővel (Abies cephalonica) nő együtt, ezért számos kutazó e két faj természetes kereszteződésének (Abies alba x Abies cephalonica) tartja.

Megjelenése, felépítése

Mintegy 20–40 m magasra növő karcsú koronájú fa. A kérge sokáig sima, majd megszürkül, és nagy, kemény pikkelyekben leválik. Érett termő hajtásai csaknem csontfehérek.

A 2–4,2 cm hosszú tűlevelei az alsó hajtásokon két oldalra hajlanak, felül pedig előre. A levelek csúcsa lekerekedő vagy finoman kicsípett, a fonákuk légzőnyílások közti viaszcseppektől szürkésfehér. A felső ágakon a tűk felhajlók, rövidek, szúrósak; a csúcs közelében a színi oldalon is van egy sor légcserenyílásuk.

A 8–16 cm-es, vékony tobozai hengeresek; felleveleik kiállók, zöldek vagy bordós árnyalatúak, éretten barnák.

Életmódja, élőhelye

Meszes talajon is szépen fejlődik. Nem fagyérzékeny, és a késő tavaszi fagyok sem károsítják, mert későn fakad. A szárazságot jól tűri, de igazán jól csak nedvesebb környezetben gyarapodik.

Jegyzetek

1. Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3  
2. Kožuharov & N. Andreev in Nikolai Andreev, Ančev, M.E., Kožuharov, S.I., Markova, M.L., Peev, D.R. & Petrova, A.V. 1992. Opredelitel na visšite rastenija na Bălgarija [in Bulgarian]. 787 p. Nauka i izkustvo, Sofija.
3. John Silba. 2005: A monograph of the genus Cupressus L. in the twenty-first century. Journal of the International Conifer Preservation Society 12: 31–103.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Abies borisii-regis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 68–69. o. ISBN 978-963-09-6602-3