A pekingi nagykövetség a magyar külképviseletek sorában a nagyobbak közé számított. A kínai kulturális forradalom idején a kínaiak ezt a követséget is, mint mindegyik hasonló pekingi intézményt, végletesen elszigetelték a kínai közélettől, ezért érdemi munkát alig végezhetett. A kulturális forradalom után fokozatosan enyhült az elzártság. A nagykövetségen dolgozó 4-6 diplomata között mindig volt egy-két képzett sinológus, azaz az ötvenes években a pekingi egyetemen végzett Kína-szakértő, a nyolcvanas évek első felében például Huszár Flórián. A többiek általános külügyi, konzuli munkát végeztek. A beosztottak egy része később itt vagy más országban nagykövet lett, mint Gál Gáspár Tamáselső beosztott, vagy Mészáros Sándor II. titkár. A magyar nagykövetséggel kapcsolatot tartó kínai külügyesek között is több magyarul tudó, Budapesten végzett diplomata is volt. A diplomácia nemzetközi nyelve ebben az időben Pekingben az angol és az orosz volt.
A nagykövetségen katonai attasé is dolgozott, 1980–85 között Hajma Lajos személyében. A nagykövet politikai irányítása, de a külkereskedelmi tárca szakmai vezetése alá tartozott a jelentős pekingi kereskedelmi kirendeltség, aminek hivatala Peking fő sugárútján, a Csanganon helyezkedett el. Emellett az MTI is állandó tudósítót tartott a kínai fővárosban, aki ekkoriban Sarkadi Kovács Ferenc volt.
Az 1949. október 1-jén kikiáltott Kínai Népköztársasággal Magyarország 1949. október 6-án vette fel a diplomáciai kapcsolatot követi szinten, amit aztán már 1950. június 9-én nagyköveti szintre emelt a két fél.
