Milhofer Ignác és Beck Lujza gyermekeként született zsidó családban.[8] 1910–11-ben a Pécsi Hírlap, majd 7 évig a Világ munkatársa.[9] A Szellemi Termékek Országos Tanácsa sajtóbizottságának a vezetője volt 1919-ben.[9] 1919 júniusában Az Ember című lapban közzétett Szabó István az ellenforradalom publicistája című cikke miatt sajtó útján elkövetett rágalmazás vádjával került bíróság elé.[10] A Magyarországi Tanácsköztársaságban játszott szerepéért tíz évi börtönre ítélték, de 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akciónak köszönhetően a Szovjetunióba távozott, ahol belépett a kommunista pártba.[11]
1922-től 1926-ig a TASZSZ és a Pravda munkatársa volt. 1926-27-ben Kínában dolgozott diplomataként. Ő irányította a védekezést a sanghaji szovjet főkonzulátus elleni 1927. november 7-ei fegyveres támadás során.[12]
Moszkvába visszatérve kutatóként és egyetemi előadóként helyezkedett el. Az ázsiai országok szocioökonómiai problémáival foglalkozott. 1935-ben a Kirov elleni merényletben való részvétel vádjával letartóztatták. 1937. november 2-án a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának Katonai Kollégiuma bűnösnek találta és halálra ítélte, 1940. július 17-én kivégezték, 1956. június 30-án rehabilitálták.[13]
