1944-ben diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán. 1947–1982 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikáján dolgozott. 1948-ban törvényszéki orvostan képesítést szerzett. 1950-ben ideggyógyászati szakvizsgát tett. 1959-ben idegsebész lett. 1968-ban elmegyógyászati vizsgát tett. 1971-től Pécsi Orvostudományi Egyetem tanára volt. 1982–1985 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorhelyetteseként dolgozott. 1982–1991 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem Idegsebészeti Klinika igazgatója volt. 1991-ben nyugdíjba vonult.
Kutatási területe a központi idegrendszer keringési betegségeinek pathológiája és mikrosebészeti befolyásolása.
Művei
Oltásokat követő idegrendszeri szövődmények kórjóslata (1961)
35S-methionin beépülése a patkány központi idegrendszerébe normális és kóros állapotokban (Pécs, 1965)
Agydaganatok korai felismerése. In: Magyar I. (szerk.): Belbetegségek korai felismerése és megelőzése (Budapest, 1965)
A subarachnoidealis vérzések előfordulása Dél-Dunántúlon (1973)
Az arteria temporalis superficialis és az arteria cerebri media anastomosisa az agyi keringési elégtelenség kezelésében (1974)
Arterio-venás angiomából származó peduncularis vérzés műtéte (1986)
A gliafibrilláris savi fehérje immunhisztológiai feltüntetésének jelentősége a központi idegrendszer glia-eredetű daganatainak kórisméjében (1986)
