Lucius Anicius Gallus

Lucius Anicius Gallus
Született	i. e. 2. század ókori Róma
Elhunyt	i. e. 2. század nem ismert
Állampolgársága	római
Szülei	nem ismert nem ismert
Foglalkozása	ókori római politikus ancient Roman military personnel
Tisztsége	római szenátor (nem ismert – nem ismert) praetor consul (i. e. 160 – i. e. 160)
Sablon • Wikidata • Segítség

Lucius Anicius Gallus (i. e. 2. század) római államférfi, katona, i. e. 168-ban praetor peregrinusi címmel a harmadik római–makedón háborúban a római sereget parancsnokló Lucius Aemilius Paullus alvezére, i. e. 160-ban consul volt.

Életútja

Az i. e. 171-ben kirobbant harmadik római–makedón háború negyedik évében, i. e. 168-ban a katonai rátermettségét már bizonyító Aemilius Paullust nevezték ki consullá és a makedónok ellen küzdő sereg parancsnokává. Paullus azonnal leváltotta az illíriai seregrész kudarcot kudarcra halmozó vezérét, és Anicius Gallust állította a helyébe.^[1] Időközben az addig semlegesnek mutatkozó Illír Királyság uralkodója, Genthiosz szövetséget kötött Perszeusz makedón királlyal, és i. e. 168 januárjában Basszania ostromával megindította a háborút Róma ellen.^[2] Az Anicius Gallus irányította római sereg felmentette Basszaniát, megfutamította az epidamnoszi partoknál portyázó illír flottát, majd magát az illír királyt is foglyul ejtette Szkodra bevétele után.^[3] A háború ezzel egy hónap alatt véget ért, az Illír Királyság területe római fennhatóság alá került. Anicius Gallus még részt vett a makedónok oldalára állt molosszok elleni büntetőhadjáratban,^[4] majd visszatért Rómába, ahol i. e. 167 februárjában sor került az illírek felett aratott győzelme diadalmenetére.^[5]

I. e. 160-ban Marcus Cornelius Cethegusszal együtt consullá választották, de az ókori szerzők nem jegyezték fel consuli tevékenységének részleteit. Cicero is csupán azt emelte ki az i. e. 160-as évvel kapcsolatban, hogy a bortermésben kivételesen jó évjárat volt (Cicero: Brutus, 287.). I. e. 154-ben kilenc szenátortársával együtt tagja volt annak a római küldöttségnek, amely Kis-Ázsiába utazott, hogy a II. Prusziasz bithüniai király és II. Attalosz pergamoni király közötti békében közvetítsen (Polübiosz: Hisztoriai, 33. könyv 7.). A bithüniai uralkodó ellenállásán azonban diplomáciai útjuk megbukott, így a római követek II. Attaloszt arra ösztönözték, hogy országa védelmét erősítse meg, de egy háború kirobbantásától tartsa távol magát. A hazaútjuk során útjukba eső országok vezetőit arra buzdították, hogy II. Prusziaszt ne támogassák a továbbiakban (Hisztoriai, 33. könyv 12.).

Jegyzetek

1. Kertész 1983 :231.; Cabanes 1988 :321.; Ceka 2013 :220.
2. Cabanes 1988 :321–322.; Wilkes 1992 :173–174.; Ceka 2013 :220–222.
3. Cabanes 1988 :322.; Wilkes 1992 :174.; Ceka 2013 :222–223.
4. Ceka 2013 :223–224.
5. Cabanes 1988 :324.; Wilkes 1992 :175.; Ceka 2013 :225., 349.

Források

• ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IV^e–II^e siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
• ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
• ↑ Kertész 1983: Kertész István: A hódító Róma. Budapest: Kossuth. 1983. ISBN 9630922231  
• ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Lucius Anicius Gallus című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.