Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el. 1942–1946 között biológia-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 46 éven át (1946–1992) az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani és Állatökológiai Tanszékén tanított. 1946–1948 között proszemináriumi előadó, gyakornok, címzetes tanársegéd, később tanársegéd, majd 1954-ben már adjunktus volt. Az 1961–62. évi tanévtől kezdve kandidátus és docens volt. 1969-től a Biológus Szakbizottság tagja volt. 1979–1990 között a Természettudományi Kar Kari Tanácsának tagja volt. Az 1985-86-os tanévtől a Természettudományi Kar Doktori Bizottság tagja volt. 1983–1990 között tanszékvezető egyetemi docens volt.
Munkássága
Eleinte Dudich Endre (1895–1971) professzor jobb keze volt. Kutatási területe az alsóbbrendű rovarok és a pókok rendszertana valamint cönológiája volt. Kutatta a magyar barlangok, természetvédelmi területek és bioszféra rezervátumok állatvilágát. Sok értékes terület éppen neki köszönhette a védetté nyilvánítást. A Magyar Tudományos Akadémia és az UNESCO szervezésében tropikus területek talajzoológiai kutatásában vett részt. Járt Chilében, Argentínában, Paraguayban, Ausztráliában, Új-Guineában és Ceylonban. Legnagyobb munkája az az 500 oldalas monográfia, amelyben a hazai és délkelet-európai karsztbokorerdőkben végzett kutatásainak eredményeit összegezte.
Magyar ki kicsoda 1990. Több mint 6000 élő magyar életrajza. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Markóczy Mária. Budapest, Láng Kiadó–TEXOFT Kft., 1990.
Magyar és nemzetközi ki kicsoda 1994. Főszerkesztő: Hermann Péter, szerkesztő: Pásztor Antal. Budapest, Biográf, 1993.
