A lisztes berkenye Európában mindenütt honos. Alacsonyabb, laza lombzáródású erdőkben vagy cserjésekben, Magyarországon sziklás és szurdokerdőkben fordul elő. Igen alakgazdag faj, hazánkban több mint negyven, ún. közelrokon és átmeneti hibridogén eredetű, állandósult kisfaját tartják nyilván,[1] bár az érintett fajnevek egy része a nemzetközi botanikai színtéren vitatott.[2]
Megjelenése
A lisztes berkenye lombhullató, mintegy 6-12 méter magasra megnövő fa, igen széles, laposan boltozatos koronával, amely szabálytalan felépítésű. Kérge a fiatal és az idősebb fákon egyaránt sima, ezüstös- vagy fénytelen szürke. Felülete a korosodás során némileg repedezetté vagy kissé pikkelyessé válik. A 6-12 centiméter hosszú levelek tagolatlanak és körülbelül 5-7 centiméter szélesek, hosszúkás tojásdadok, vállukon ék alakúak vagy lekerekítettek, egyenlőtlenül kétszer fűrészesek, néha sekélyen karéjosak. Kihajtás után felül selymesen szőrösek, de később lekopaszodva sötétzöldek, fonákjuk állandóan fehéren molyhos. A levéllemez elég merev.
Életmódja
A lisztes berkenye fénykedvelő, de a félárnyékot is elviselő fa, mérsékelten száraz, meszes, meleg talajokon nő. A virágzási ideje május–június között van. A krémszínű-fehér virágokat rovarok porozzák be. Skarlátvörös bogyókat hoz, amit gyakran madarak fogyasztanak.
Idézet az 1996. évi LIII., a természet védelméről szóló törvény 42. §-ából:
(3) Igazgatóság engedélye szükséges védett, illetve – ha nemzetközi egyezmény másként nem rendelkezik – nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó növényfaj:
a) egyedének, virágának, termésének vagy szaporításra alkalmas szervének gyűjtéséhez;
b) egyedének birtokban tartásához, adásvételéhez, cseréjéhez;
