Lenin temetési vonataA fából készült mauzóleum 1925-ben
Lenin halála után Alekszej Scsuszev építészt bízták meg a mauzóleum tervezésével. A dupla L alakú, tölgyfából készült építményt 1924. január 27-én nyitották meg, majd márciustól augusztusig egy nagyobbat építettek, 9 méter magas és 18 méter hosszú, piramisszerű építmény volt. 1929 júliusában kezdődtek meg a gránitból és labradorkőből készülő mauzóleum építési munkálatai, melynek alaprajza nagyjából megegyezik az elbontott faépületével. 1930 októberében készült el. A látogatók a főbejáraton lépnek be, majd a bal oldali, három méteres lépcsőn ereszkednek le a sírboltba, körbejárják a szarkofágot, majd a jobb oldali lépcsőn távoznak. 1945-ben a mauzóleumhoz egy tribünt is építettek, a közjogi méltóságok számára.[1]
A Lenin testét balzsamozó család tagjai szerint naponta kell gondozni a testet, melyet 16 °C-on és 80-90%-os páratartalom mellett tartanak, kálium-acetáttal és glicerinnel tartósítják. Tizennyolc havonta a testet speciális kémiai fürdőben részesítik, a kemikáliák összetételét sokáig titokban tartották. A testet egy üveg fürdőkádba helyezik, melyben kálium-acetát, alkohol, glicerin, desztillált víz és kinin keveréke van.[2]
1942-ben Lenin testét Tyumenybe szállították, amikor Moszkvanáci megszállásától tartottak; itt tudósok állították helyre az időközben rossz állapotba került testet. 2003-ban a testet új öltönybe öltöztették.[3]
Napjainkban
A Szovjetunió összeomlása után már felmerült az orosz vezetésben, hogy eltemetik a testet, ám ezt akkor még nem merték kivitelezni, tartva a társadalom ellenállásától, manapság azonban az oroszok mintegy 59%-a véli úgy, hogy el kellene temetni az egykori vezetőt.[4][5]
Jegyzetek
↑Lenin Mausoleum (angol nyelven). lenin.ru. [2009. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
↑Techet, Péter: Eltemetnék Lenint (magyar nyelven). Heti Válasz, 2009. február 18. [2009. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 24.)
