Előbb a Maros vidéki munkásság Előre c. hetilapjának egyik szerkesztője, utóbb a bukaresti Munkás központi pártlap felelős kiadója és cikkírója, a Jász Dezső szerkesztette Májusi Emléklap (1923) munkatársa. Az RKP III. kongresszusától (1924) kezdve a párt főtitkára; részt vett a Városi és Falusi Dolgozók Blokkja és az Egységes Szakszervezetek sajtójának irányításában.
1926-ban emigrációba kényszerült, az RKP Csehszlovákiában megalakult Politikai Bürójának tagja. A csehszlovák hatóságok letartóztatták, s a román kormány kiadatását kérte. Megmentésére nemzetközi "Köblös-bizottság" alakult, Henri Barbusse levélben sürgette kiadatásának megtagadását. A párt külföldön tartott IV. kongresszusán a szektás frakció leváltotta tisztségéből (1928). A Szovjetunióba költözött, ahol koholt vádak alapján perbe fogták. Börtönben halt meg. 1956-ban rehabilitálták, s posztumusz az RKP is visszahelyezte politikai jogaiba (1968).
Irodalom
Turzai Mária: Köblös Elek, az élharcos. Korunk 1971/1.
.svg){kind=small}
