Kósa Antal és Farkas Márta fia. A polgári iskola elvégzése után ipari tanuló volt, majd épületasztalos szakmunkás. 1945-ben lépett be a kommunista pártba, Újpesten, s 1948-ig agitprop titkárként működött. Ekkor kizárták a pártból, s bár 5 év múlva visszahívták, a tagságot nem fogadta el. Az 1956-os forradalom idején október 25-én ő lett az Újpesti Forradalmi Bizottság elnöke. Megszervezte a kerület védelmét, az ellátást, ezek mellett pedig igyekezte elejét venni a kommunistaellenes megtorlásoknak, s több kommunista barátját megmentett. 1956. november 12-én letartóztatták, két évig fogva tartották, majd egy tömegperben 1959. március 15-én halálra ítélték. A Gyűjtőfogházban öngyilkosságot kísérelt meg.
Emlékezete
Budapest IV. kerületében, Káposztásmegyeren 2000 óta utca viseli nevét (korábban Andrásfi Gyula utca).[2]
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998
Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994.
Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.