Kamaszként kitanulta a férfiszabóságot, majd a szűcsmesterséget. Koffán Károly Erzsébet téri szabadiskolájában rajzot tanult, linómetszeteket, fametszeteket készített. 1943-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanult festészetet, majd Berény Róbert javaslatára Varga Nándor Lajos grafikai osztályában folytatta tanulmányait.[4]
Szakmai pályája
A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után főiskolai tanársegéd, majd a Népművelési Intézet munkatársa volt. 1949-ig grafikusként könyvillusztrációkat, program- és műsorfüzeteket készített. Már felsőfokú tanulmányai alatt foglalkozott bábjátékkal. 1961-től Pécsett élt, ekkor csatlakozott a pécsi bábszakkörhöz, amely még abban az évben – fennállásának 10. évfordulóján – felvette Weöres Sándor egyik költeménye után a Bóbita nevet.[5] A Bóbita Bábegyüttes és jogutódja, a Bóbita Bábszínház alapítója. Első sikerét a Bóbitával az 1965-ös Ki Mit Tud? győzelem jelentette. A tettvággyal és lelkesedéssel teli fiatal képzőművész átalakította az addigi hagyományos színpadot, új, korszerű darabokat, ezek bemutatásához pedig szintén lelkes, nyitott új tagokat keresett a bábcsoportba. Kós Lajos bábszínháza a zenei és látványelemeket helyezte előtérbe a gyermekeknek és a felnőtteknek szóló előadások esetében egyaránt. Kialakított egy sajátos, csak rá jellemző bábszínházi formanyelvet, amelyben számos, egymástól különböző bábtechnika és a klasszikustól a kortárs zenéig minden műfaj képviseltette magát. Kós Lajos nemcsak létrehozta modern, szokatlan előadásait, hanem a befogadásukra fogékony közönséget is megkereste. Termékeny kapcsolatokat alakított ki a társművészetek helyi képviselőivel – zeneművészekkel, képzőművészekkel, grafikusokkal, építészekkel, írókkal. Önálló fény- és hangtechnikai műszaki fejlesztéseket valósított meg. Több bábjátékos tankönyv szerzője, illetve társszerzője. 1981-től 1989-ben történt nyugdíjba vonulásáig a Bóbita Bábszínház művészeti vezetőjeként tevékenykedett.[3][6]
