Kék cize

Kék cize
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Tangarafélék (Thraupidae)
Alcsalád: Dacninae
Nem: Cyanerpes
Faj: C. cyaneus
Tudományos név
Cyanerpes cyaneus
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Elterjedési területe (zöld = egész évben, narancssárga = csak költ, kék = nem költ)
Elterjedési területe (zöld = egész évben, narancssárga = csak költ, kék = nem költ)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kék cize témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék cize témájú médiaállományokat és Kék cize témájú kategóriát.

A kék cize vagy kék cukormadár (Cyanerpes cyaneus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Certhia nembe Certhia cyanea néven.[3]

Alfajai

  • Cyanerpes cyaneus brevipes (Cabanis, 1850)
  • Cyanerpes cyaneus carneipes (P. L. Sclater, 1860)
  • Cyanerpes cyaneus cyaneus (Linnaeus, 1766)
  • Cyanerpes cyaneus dispar Zimmer, 1942
  • Cyanerpes cyaneus eximius (Cabanis, 1850)
  • Cyanerpes cyaneus gemmeus Wetmore, 1941
  • Cyanerpes cyaneus gigas Thayer & Bangs, 1905
  • Cyanerpes cyaneus holti Parkes, 1977
  • Cyanerpes cyaneus pacificus Chapman, 1915
  • Cyanerpes cyaneus tobagensis Hellmayr & Seilern, 1914
  • Cyanerpes cyaneus violaceus Zimmer, 1942[2]

Előfordulása

Mexikó, Aruba, Bonaire, Curaçao, Kuba, Trinidad és Tobago, Belize, Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama, Bolívia, Brazília, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Kolumbia, Peru, Suriname valamint Venezuela területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők és szavannák, valamint másodlagos erdők, ültetvények és vidéki kertek. Állandó nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 13 centiméter,[5] testtömege 13-14 gramm. Csőre kard alakúan hajlott, s fejnél hosszabb, a hosszú szárny, amelyben a szabadon álló kilenc elsőrendű evező közül az első három a leghosszabb; továbbá a középhosszú, némileg kivágott farok. A nászruhában lévő hímje gyönyörűen fénylő ultramarinkék, feje tetején ragyogó kékeszöld; háta felső része, szárnya, farka és szemsávja fekete. Az evezők belső szegélye sárga. Szeme szürkésbarna, csőre fekete; lába élénk narancsvörös.

A hím
és a tojó

Életmódja

A fák koronájában tartózkodik, ahol a virágok nektárjával és érett, édes gyümölcsök levelével táplálkozik. Apró rovarokat is elkap.

Szaporodása

A tojó egyedül építi a fészkét egy ágvillában. Két-három tojást rak, amelyeken 13 napig kotlik. A kikelő fiókákat is jobbára egyedül gondozza. A fiatalok 15-17 napos korukban repülnek ki a fészekből.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)
  2. ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)
  3. ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)
  4. ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.)
  5. ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. augusztus 29.)

Források

További információk

Strategi Solo vs Squad di Free Fire: Cara Menang Mudah!