Elemi és középiskolai tanulmányait Mezőkövesden végezte; a Szent László Gimnáziumban érettségizett. 1943-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem állam- és jogtudományi karának hallgatója lett. Oktatói közül a filozófus Kornis Gyula és Brandenstein Béla, a történész Mályusz Elemér és Szekfű Gyula, a szociológus Dékány István és az irodalomtörténész Horváth János volt rá nagy hatással. 1947-ben szerezte meg a jogi abszolutóriumot, 1948-ban summa cum laude minősítésű állam- és jogtudományi doktori oklevelét. Ugyanebben az évben Laky Dezső javaslatára felvették a Központi Statisztikai Hivatalba, ahol a Mádai Lajos-vezette bűnügyi statisztikai csoport munkatársa lett. Év végén elbocsátották, néhány hónap múlva visszavették, majd 1949 végén ismét megszüntették munkaviszonyát.
1950-ben a Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár statisztikusa, tervkészítő munkatársa lett. Később ipargazdasági vizsgálatokat végzett. 1963–1964-ben a Finomkerámia-ipari Országos Vállalat KGST-ügyintézője volt. 1964-től az Építésgazdasági és Szervezési Intézetben dolgozott. 1972-ben gazdasági tanácsadói címmel visszakerült a statisztikai hivatalba. Később – Dányi Dezső igazgató hívására – a hivatal könyvtárának tudományos főmunkatársa, majd olvasószolgálati osztályvezetője lett. Innen vonult nyugdíjba 1983-ban. 1992-ben Pro Urbe Mezőkövesd, 2013-ban a Mezőkövesd díszpolgára kitüntetést kapta.
Munkássága
Közel háromszáz – zömmel történeti statisztikai, népesség-, gazdaság- és helytörténeti – publikáció szerzője volt. 1958-ban látott napvilágot Mezőkövesddel kapcsolatos első tanulmánya. Évtizedeken át folytatott helytörténeti kutatásait Mezőkövesd és környéke című kétkötetes művében összegezte. Több tanulmányban értekezett Bél Mátyás életéről és munkásságáról. A Grafikon című lapban portrésorozatban emlékezett meg a kiemelkedő magyar statisztikusokról; monográfiát szentelt Barsy Gyulának és Móricz Miklósnak. Irodalom- és – Papp Zoltán felkérésére – orvostörténeti tárgyú cikkeket, könyvfejezeteket is írt.
