1926-ban szerzett orvosi diplomát Debrecenben. 1924-25-ben a debreceni Gyermekklinika gyakornoka, 1925-től tanársegédje és adjunktusa, 1936-ban magántanára. 1939-ben a debreceni Állami Gyermekmenhely igazgató főorvosa. 1945-től rk. egyetemi tanár. 1949-1972 között a Gyermekklinika professzora, több alkalommal dékánja és rektora. Több minősítő bizottság tagja és elnöke volt. Vezetése alatt a debreceni klinikán korszerű klimatizációs rendszert, csecsemő-és fertőzőosztályokat létesítettek, és Európában modell értékű járóbeteg-ellátást szerveztek. Tudományos munkássága kezdetben a szénhidrátanyagcsere tanulmányozására terjedt ki. Foglalkozott a scarlatina és a csecsemőkori atrophia kérdésével. Nevéhez fűződik az atrophia pathomechanizmus az adaptációs szindróma és klímaterápia felfedezése. Ez utóbbiakért kapta a Kossuth-díjat.
Mintegy 100 tudományos közleményt jelentetett meg. Az Acta Paediatrica s a Gyermekgyógyászat c. folyóiratok szerk. bizottsági tagja, több hazai társaságnak vezetőségi tagja volt. A Magyar Gyermekorvos Társaságnak díszelnöki tisztét töltötte be. 1966-ban Schöpf-Mérei-emlékéremmel tüntették ki.
Művei
A súlyosan leromlott-atrophiás és dekomponált – csecsemőszervezet életfolyamatainak szabályozásában a thermoreguláció, a thermoneutrális komfort környezet döntő tényező (Debrecen, 1985)[2]
Emlékkönyv Kulin László, a Debreceni Orvostudományi Egyetem gyermekklinikájának igazgatója 10 éves professzori jubileuma alkalmából (Debrecen, 1959)[3]
