Krešimir Baranović (Šibenik, 1894. június 25. – Belgrád, 1975. november 17.) horvát zeneszerző és karmester volt. Tanulmányait Zágrábban, Bécsben és Berlinben végezte. A Zágrábi Opera, a Belgrádi Opera igazgatója és karmestere, valamint a Belgrádi Zeneakadémia tanára volt. Egyfajta szláv expresszionizmus jegyében, amely Janáček és néhány 19. századi orosz mester műveiben is megfigyelhető, Baranovićnak a két világháború közötti horvát zenében, korának bármely más horvát zeneszerzőjénél jobban sikerült legyőznie a nemzeti és az egyetemes közötti ellentmondást.[5] A „Licitarska srce” és az „Imbrek z nosom” című balettekkel megalapította a modern horvát balettet.
Élete és pályafutása
1908 és 1912 között Zágrábban tanult zenét. Dragutin (Carlo) Kaisernél vett magánórákat, majd a Szerb Zenei Intézet iskolájába járt, ahol Fran Lhotkánál kürtöt tanult. Ezt követően a bécsi Zeneakadémiára (1912-1914), majd Berlinbe (1921-1922) került.[5] 1915–1943 között a zágrábi Horvát Nemzeti Színház karmestere (1929–1940 között pedig igazgatója) volt, ekkor élte át élete legszebb időszakát. Az 1927/28-as évadban az Anna Pavlova balettcsoport európai turnéjának, valamint hosszú ideig a Lisinski Kórus karmestere is volt. Zágráb elhagyása után a háború első éveiben az ógradiskai táborban raboskodott, majd egy ideig a Pozsonyi Rádiózenekar karmestere (1943), valamint a Pozsonyi Opera igazgatója (1945-1946) volt. 1946-tól 1964-ig a Belgrádi Zeneakadémia karmester- és hangszerelés tanára, 1951-től 1961-ig a Belgrádi Filharmonikusok igazgatója és karmestere. 1954-től a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia munkatársa volt.[5][6] 1968-tól volt a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja.
Művei
Egyfajta szláv expresszionizmus jegyében, amely Janáček és néhány 19. századi orosz mester műveiben is megfigyelhető, Baranovićnak korának bármely más szerb zeneszerzőjénél jobban sikerült legyőznie a szerb és horvát két világháború közötti zenében a nemzeti és az egyetemes közötti ellentmondást. Értékes műveiben a „Licitarska srce” (Mézeskalács szív) című balettben (1924), a „Z mojih bregov” (Dombjaimról) című dalciklusban (Fran Galović verseire, 1927) és a „Striženo-košeno” (Nyírt-kaszált) című komikus operában (1932) az idióma hitelességét a Stravinsky-dimenziók művészi átalakításának alapjain a Horvát Zagorje népzenéjéből merítette. Baranović a hangszerelés csodálatos mestere volt, akinek markáns ritmikai struktúraérzéke és sajátos humorérzéke, még a durva groteszk „Imbrek z nosom” (Imbrek orral, 1935) című balettnél is kikerülte a neoklasszicista zene restaurátorainak gesztusait, tágítva a műfajok tartományát a kifejezőkészség, különösen a harmónia tekintetében. Míg Baranović 1943 utáni művei – az „Iz osame” (A magányból, saját verseire, 1944) és az „Oblaci” (Felhők, Dobriša Cesarić verseire, 1963) című zenekari költemények felszabadítják a disszonáns harmonikus elemeket, addig az 1960-as és 1970-es évek nagyobb vokális és hangszeres művei tisztelegve az elkötelezett realizmusnak nevezett esztétika által megkövetelt leegyszerűsítések előtt sohasem.
Baranović szimfonikus és különösen operakarmesterként nagyban gazdagította a reprodukció gyakorlatát. Horvátországban 1918-ban elsőként vezényelte MuszorgszkijBorisz Godunovját és 1937-ben Sosztakovics Katerina Izmailováját, és ő volt az első, aki Sztravinszkij legfontosabb balettjeit állította a zágrábi színpadra, Csehszlovákián kívül pedig elsőként vezényelte Smetana Libuše című darabját. Nagy figyelmet szentelt a horvát zeneszerzők legjelentősebb zeneszínházi művei első bemutatóinak is.[5][6][7][8]
Maksimović, M. (1971): Beogradska filharmonija 1951-1971, Beogradska filharmonija, Beograd
Mala enciklopedija Prosveta, I (1978), Prosveta, Beograd
Muzička enciklopedija, I (1971), Jugoslovenski leksikografski zavod, Zagreb
Pedeset godina Fakulteta muzičke umetnosti (Muzičke akademije) 1937-1987 (1988), Univerzitet umetnosti u Beogradu, Beograd
Peričić, V. [1969]: Muzički stvaraoci u Srbiji, Prosveta, Beograd
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Krešimir Baranović című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
