Rendkívül expresszív, eredeti, egyszerre modern és posztmodern képalkotásához két forrásból merített inspirációt: a 20. század elején mind a magyar, mind a román festészet megújulásában fontos szerepet játszó nagybányai művésztelep és festőiskola szelleméből, valamint az avasi-máramarosi népművészet ornamentalitásából és robusztus, belső monumentalitásából.
Kora gyermekéveitől a bányavárosban élt, itt figyeltek fel rá első mesterei. A művészeti középiskolát Marosvásárhelyen, a művészeti akadémiát Kolozsváron végezte 1963-ban végezte el, Bene József festőművész irányításával. Már középiskolás korában részt vett tárlatokon, majd akadémista és fiatal művészként az a megtiszteltetés érte, hogy együtt szerepelhetett tanáraival közös kiállításokon. A tanárai: Krizsánné Csíkos Antónia, Weith László, Agricola Lídia festők, (mindhárman Ziffer Sándor tanítványok), Vida Géza szobrász, Kádár Géza, Nagy Oszkár festőművészek. Képei szerepeltek Chivu Vasilile festő és grafikus, Apostol Nicole festő, Erdős Imre Pál grafikusművész, Kiss Károly, Thormáné Kiss Margit, nem utolsósorban Ziffer Sándor a kor neves művészeinek munkájával együtt kiállításokon.
Művészi pályájának az első, Romániában, Nagybányán zajló korszakában külön fejezetet képez az egész ország művészeti életében egyedülálló műnem:a domborművű színesfém kompozíciók műfaja.Valamint az Iza-völgyi kerámiák, Kocian barna kerámiák, melyek technikai kivitelezése igen sajátságos, hasonló a fekete kerámiához. Kozma nevéhez fűződik a Máramarosi népi szakszövetkezet létrehozása 1968-ban, melybe kb. 400 szakmunkát képviselő tag vett részt. Többségében külföldi megrendelésre készítettek különböző fa, fém és textil munkákat, melyek tervrajzait Kozma István készítette továbbá a prototípus gyártást és a termelés ellenőrzését végezte. Ez a munka nagy szerepet játszott az etnográfiai ismereteinek gyarapításában.
Ugyanakkor korán megjelennek a Magyarországon kibontakozó, immár kizárólagosan festői pályája, tehát az életmű második korszakának a képtípusai: az akt, a bivalyos és lovas kompozíciók, a csendélet-témák, valamint az absztrakcióba hajló, dekoratív elvonatkoztatások.
1990-ben Kozma István Magyarországra költözött. Először Mezőkövesden, majd Miskolcon telepedett le, aztán Egerben élt.
Festői szemléletének alapjait a nagybányai hagyományok vetették meg, de számos, az úgynevezett „neósok”, vagy más néven a „magyar vadak” a Ziffer-vonalat ítélte követendőnek, az új látványösvény kiindulópontjának. A kék szín bűvöletét és kedves témáit is örökségnek tekintette. Ama kevesek közé tartozik, aki még láthatta “élőben” mestere motívumait, de az általa megfestett változatok már saját szemléletének jegyeit viselték.
Témáit a hagyományos körből választotta. A táj, a csendélet, állatok mellett megkülönböztetett érdeklődést mutat az ember — különösen a karcsú, ruhátlan, árkádiai életérzést megtestesítő női nem — iránt. Szenvedélyes festő, életeleme a munka. Ecsetje szabadon “szárnyal”, de a forma, vonal, szín és szerkezet fegyelmező ereje kordába tudja tartani a megragadható élményt, felismerhető tartalmat hordozó “képet”.
Díjak, elismerések
Országos Ifjúsági Díj, Avasi lakodalom c. munkájáért (Bukarest, 1964)
Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatának Nívódíja, a művészeti életben betöltött munkásságának elismeréseként (2011)
.svg){kind=small}
