Kovács Ferenc (Losonc, 1838. május 7. – Budapest, 1919. szeptember 30.)[1] királyi tanácsos és közjegyző. Kovács Sándor ügyvéd, honvédtiszt testvéröccse.
Élete
Losoncon született, ahol apja Kovács Benjámin (megh. 1859) református gimnáziumi igazgató-tanár és író volt, anyja Lukács Mária. 1838. május 13-án keresztelték Losoncon.[2] A gimnáziumot a VII. osztályig szülőhelyén végezte; ekkor Nagykőrösre ment, ahol a magyar irodalomból Arany János volt a tanára. A jogot a pesti egyetemen hallgatta. Ezután ügyvédi vizsgát tett és két évig Losoncon volt ügyvéd; innét hivták meg a debreceni református főiskolához jogtanárnak, ahol 1865. január 16-tól 1875. áprilisig tanította a római, egyházi és ausztriai jogot 1875-ben királyi közjegyzőnek nevezték ki Losoncra. 1893-ban királyi tanácsosi címmel tüntették ki. 1919-ben hunyt el Budapesten, 81 éves korában. Felesége Karap Emma volt.
Munkái
- Egyetemes és részszerű egyházjog alaptanai különös tekintettel a magyarhoni evang. egyházakra. Debreczen, 1866. (2. átdolg. kiadás. Uo. 1870.)
- Római jog. Előadva rendszeresen, történetileg a mai érvényére tekintettel. Uo. 1868. (2. kiadás. Uo. 1870.)
- Magyarország és Ausztria satistikája. Tekintettel a többi nevezetesebb európai állam életmozzanataira. Uo. 1869.
Jegyzetek
Források
- Értesítvény a reform. debreczeni főiskoláról 1870-75.
- Szűcs István: Debreczen története III. 946. old.
- Balogh Ferenc: A magyar protestáns egyháztörténet irodalma. Debreczen, 1879. 62. old.
Kapcsolódó szócikkek
