A kontyvirágfélék(Araceae) a hídőrvirágúak(Alismatales) egyik családja. A hídőrvirágúak közül ez az egyetlen szárazföldi csoport.
Rendszertani besorolásuk
Régebbi rendszerekben a torzsavirágzatúak(Spadiciflorae) közé helyezték őket, a pálmák és a villáspálmafélék mellé. Virágzatuk valóban torzsavirágzat, de ez nem jelent rokonságot más, ilyen virágzatú növénycsoportokkal, hanem konvergencia eredménye.
Jellemzőik
A családhoz tartozó fajok közös morfológiai sajátosságai:
Erőteljes gyöktörzs (rizóma) vagy gyökérgumó alakul ki.
Szárukban a farész (xilém) nem tartalmaz facsöveket (trachea).
A levelek a kétszikűekére(Magnoliopsida) emlékeztető hálózatos erezetűek, ami az életkörülmények miatt alakult ki, és konvergens a kétszikűek levélerezetével.
Az egyszerű torzsvirágzatot általában buroklevél fogja körül, mely védelmet nyújt, és sok esetben rovarcsapda is: a rovarok csak akkor képesek kiszabadulni a buroklevélből, ha a megporzást elvégezték. A virágzat a rovarok csalogatására kellemetlen dögszagot áraszthat, sőt egyes fajok hőtermelésre is képesek.
A növény hajtásában mindenütt rafidkristály (kalcium-oxalát) található a sejtekben, mely ehetetlenné teszi a zöld részeket.
Elterjedésük, hazai fajok
A kontyvirágfélék családjának 106 nemzetsége mintegy 4000 fajt foglal magába. Legtöbbjük a mediterrán területeken él, de a trópusi és szubtrópusi területeket kedvelő fajaik is vannak.
A trópusokon élő elefántfül-kontyvirág (Alocasia macrorhiza) levelei hatalmasra nőnek. Nálunk kedvelt dísznövény.
A titánbuzogány(Amorphophallus titanum) a trópusokon él, és hatalmas virágot növeszt.
A vitorlavirágok(Spathiphyllum) fajok kedvelt kerti virágok.
Források
Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2
Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998
Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János (szerk.): Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007