A kolomp acéllemezből hajlított, sokszor szegecselt vagy hegesztett, rézzel forrasztott hangos jelzőeszköz. Főleg a szabadban háló állatok[1] nyakába kötötték, hogy hangjával összetartsa a csordát, vagy segítsen abban, hogy a pásztor az elbitangolásra hajlamos állatokat megtalálja a sötétben is.[2] A kolompot a vezető állat (a „főkolompos”) hordja a nyakán; a többi állat őt követi a zaj hallatán, ezen felül olyan állatra is célszerű felhelyezni, amely gyakran elkóborol, ezáltal könnyebben megtalálható. A kolompot az állat nyakára díszített, cifrázott, sallangozott szíjjal, díszes rézcsattal erősítették fel.[2]
Használják madaraknak a gyümölcsfákról való elijesztésére is, erre a célra kisebb "kolompot", csengettyűt alkalmaznak.
Hangszerként is alkalmazzák, bár eredetileg nem erre a célra készült. Nyelv nélküli, dobfelszerelésre rögzíthető változata dobverővel szólaltatható meg.
Források
Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 197. o. ISBN 963-9257-04-4
Jegyzetek
- ↑ csordákban, gulyákban, ménesekben, falkákban legelő ökrök, tehenek, lovak, juhok, kivételesen sertések
- ↑ a b Magyar néprajzi lexikon
- Szabó Kálmán: Csöngettyű és kolomp a kecskeméti pásztorok kezén (Ethn., 1932);
- Márkus Mihály: A jolsvai kolomposok (Emlékkv. Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára, szerk. Gunda Béla, Bp., 1943).
Zeneportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
