Kis bandikut

Kis bandikut
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia) Rend: Bandikutalakúak (Peramelemorphia) Család: Bandikutfélék (Peramelidae) Alcsalád: Bandikutformák (Peramelinae) Nem: Isoodon Faj: I. obesulus
Tudományos név
Isoodon obesulus (Shaw, 1797)
Elterjedés
Elterjedése
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kis bandikut témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kis bandikut témájú kategóriát.

A kis bandikut (Isoodon obesulus) az emlősök osztályába, a bandikutalakúak rendjébe és a bandikutfélék családjába tartozó faj.^[1]

Rendszerezése

A fajt George Shaw angol botanikus és zoológus írta le 1797-ben, a Didelphis nembe Didelphis obesula néven.^[2]

Alfajai

• Isoodon obesulus nauticus Thomas, 1922
• Isoodon obesulus obesulus (Shaw, 1797)^[1]

Előfordulása

Ausztrália keleti, déli részein és Tasmania területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, füves puszták és cserjések.^[3]

Megjelenése

Testhossza 30-33, farokhossza 7,4-18 centiméter.

Életmódja

A kis bandikut szaglással találja meg a táplálékát. Sűrű növénytakarójú területeken él, mert itt el tud rejtőzni a nagyobb ragadozók (sas vagy róka) elől. Férgekkel, rovarlárvákkal és föld alatti gombákkal táplálkozik. Még a skorpiókat is megeszi, ám előbb leharapja a mérgező farokrészt.

Jegyzetek

1. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. szeptember 26.)
2. Avibase. (Hozzáférés: 2021. szeptember 26.)
3. IUCN redlist. (Hozzáférés: 2021. szeptember 25.)

Források

Gyerek állatenciklopédia:https://www.scolar.hu/