Vandermark trombitával kezdte, majd szaxofonra váltott. Bostonban és Montréalban tanult. Ekkor saját zenekarral dolgozott. Ezután Chicagóban telepedett le, ahol az 1990-es években elsősorban az avantgárd dzsesszt játszott. Kezdetben a The Flying Luttenbachers noise dzsesszzenekarral lépett fel.
2007-ben jelent meg Daniel Kraus „Alltag eines Jazzmusikers” című dokumentumfilmje a dzsesszzenész mindennapjairól.
Lemezválogatás
Single Piece Flow (1997)
Target or Flag (1998)
Simpatico (1999)
Burn the Incline (2000)
Acoustic Machine (2001)
Free Jazz Classics Vol. 1 & 2 (2002)
Airports for Light (2003)
Elements of Style/Exercises in Surprise (2004)
Alchemia (Album)|Alchemia (2005)
The Color of Memory (2005)
Free Jazz Classics Vol. 3 & 4 (2005)
A Discontinuous Line (2006)
Four Sides to the Story (2006)
Beat Reader (2008)
Annular Gift (2009)
The Horse Jumps and the Ship Is Gone (2010)
Filmek
2007: Daniel Kraus: „Alltag eines Jazzmusikers”
Díjak
1998: Cadence magazin szavazása: legjobb előadó és a legjobb felvétel. (1998-ban a Herb Alpert ugyanott közönrégdíjas volt).
1999-ben 265 000 dolláros MacArthur-ösztöndíjat kapott. Az ösztöndíj ellentmondásos volt, Vandermark relatív fiatalsága és ismeretlensége miatt: (35 éves volt, és főleg Chicagóban ismerték, míg az ösztöndíjjal kitüntetett többi dzsesszelőadó idősebb és nála jóval ismertebb volt (pl. Cecil Taylor, George Russell).
Ez a szócikk részben vagy egészben a Ken Vandermark című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
