A irodalmi nyelv használatának első fennmaradt emléke a Homilies d'Organyà a 12. század végéről illetve 13. század elejéről származik, szerkezetében még erős provanszál befolyást tükröz.
A középkor két legnevesebb katalán nyelven alkotó művésze a mallorcai Ramon Llull (1232/1233-1315/1316) író, filozófus és Ausiàs March (15. század) valenciai költő.
A virágzó 1500-as éveket a katalán irodalomban hosszú hanyatló fázis követte mintegy 1833-ig.
A 19. század második felében ismét fejlődésnek indult az irodalmi élet, melyet olyan alkotók neve fémjelzett, mint Jacint Verdaguer i Santaló (mossén Cinto Verdaguer, 1845-1902), a katalán nemzeti eposz megteremtője, aki L'Atlàntida című alkotásával 1877-ben elnyerte a rangos Jocs Florals kitüntetést. Àngel Guimerà (1845-1924) dramaturg és poéta a Terra baixa című művével emelkedett ki. Narcís Oller (1846–1930). Ők a katalán romantika és realizmus képviselőiként váltak híressé saját földjükön. A 19. század végén a modernisme irányzatának kiváló szerzője a barcelonai Joan Maragall (1860-1911) és a népszerű, Victor Catalá néven publikáló Caterina Albert i Paradís (1869-1966) volt.
A 21. század kezdetén a nyelv szabad használata miatt a katalán nyelven kiadott könyvek száma is megsokszorozódott. Az irodalom legismertebb kortárs személyiségei Jordi Pere Cerdà pszeudonim d'Antoni Cayrol (1920) költő, dramaturg és Patrick Gifreu (*1952) költő, Joan-Lluís Lluís (*1963) perpignani származású író és Joan-Daniel Bezsonoff (*1963) novellista, a mallorcai prózaíró Baltasar Porcel (1937-2009. július 1.) és Jaume Cabré (*1947) író, forgatókönyvíró.
