Énektanulmányait 1956–1960 között a Zeneakadémián, az opera tanszakon végezte Lendvai Andor, majd Hoór Tempis Erzsébet tanítványaként. Tanulmányait 1959–60-ig állami ösztöndíjjal Rómában folytatta, a Santa Cecilia Akadémián, Salvatore di Tommasonál, Tito Schipa irányításával. Hangját a pályakezdő Callaséhoz hasonlították. Operára és filmre vonatkozó szerződésajánlatot kapott Rómában, ám ő – magánéleti okokból (hogy elváljon férjétől, Breitner Tamás karmestertől) – mégis visszatért Magyarországra. Idehaza Vaszy Viktor karmester, zeneszerző és színházszervező megkeresésére az 1960–1961-es évadtól a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött.
Szegeden Desdemona és Tatjana szerepében debütált. Ezt követően operafőszerepek sora várta, s rövidesen a színház vezető drámai szopránjává vált. Nagyobb sikereit elsősorban Verdi, Puccini és Wagner opera-hősnőiként érte el, de repertoárja ennél szélesebb spektrumot fogott át. Művészi alakításai ismertté váltak Magyarországon a televízió és a rádió közvetítései révén. Neve összeforrt Vaszy Viktor szegedi tevékenységének második, nagy korszakával.
1987-ig a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese volt. Beugróként gyakran szerepelt a Magyar Állami Operaház, valamint az Erkel Színház operaelőadásaiban is. 1974–79 között a KISZ Központi Művészegyüttesének szólistájaként Berki Béla zenekarával több országban is járt (Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Mexikó, Guatemala stb.), virágénekeket, székely népballadákat, Bartók és Kodály népdal-feldolgozásait énekelve.
1974. december 10-én, az Emberi Jogok Napján hangversenyen lépett föl a New York-i ENSZ-palotában, melyet követően Kurt Waldheim, ENSZ-főtitkár és felesége fogadást adott a részt vevő művészek tiszteletére. A Magyarok Világszövetségével Angliában, Franciaországban és Ausztriában vendégszerepelt.
Aktív éneklése ideje alatt hat éven keresztül tanított a Szegedi Zeneművészeti Főiskola Énektagozatán. 1992-től A Szegedi Nemzeti Színház Örökös Tagja, 2012-ig énekmestere. Pályafutásáról, művészetéről 2006-ban könyv jelent meg Gyémánt Csilla, Kovács Ágnes és Pacsika Emília tollából, Karikó Teréz, a szegedi operajátszás csillaga címmel.
Művészete
Tokody Ilona, Kossuth-díjas Kiváló Művész, az Operaház magánénekese így nyilatkozott Karikó Terézről: „Lenyűgözött fantasztikus vivőerejű szopránja, különös, olaszos hangszíne. Számtalan szerepben láthattam Szegeden, de a mennyei hangú, átszellemült Angelicaként valósággal beterített, elvarázsolt ez a bársonyos, melegszínű hang. És jelenség volt a színpadon...”[forrás?]
Littay Gyula levele Karikó Terézhez (részlet):„...amit te hosszú éveken át varázsoltál, csak csodálni lehet, és hogy a szegedi operakultúra olyan magas szintű volt, amit még egyszer soha nem fog elérni, az legelsősorban a te sokak által és oly sokszor megcsodált éneklésed, művészeted érdeme. Igen, ez így igaz akkor is, ha ezzel nem akarom ugyanakkor vitatni Vaszy nagyszerű erényeit, érdemeit.”[forrás?]
