A kamikaze (神風) japán szó, jelentése ’isteni szél’. Eredetileg azokat a trópusi ciklonokat nevezték így, amelyek kétszer is elpusztították a Japánt megtámadó mongol flottát a 13. században.[1] A második világháborúban az öngyilkos japán pilóták elnevezésére szolgált, akik szándékosan, más forrás szerint „rettegve, kétségek között, vagy éppen feljebbvalóikat átkozva”[2] repültek neki az ellenség hadihajóinak, hogy életük feláldozása árán elsüllyesszék őket.
A kamikaze etimológiája
Mitsubishi Zero A6M5 kamikazerepülő támadása a USS White Plains (CVE 66) amerikai hadihajó ellenA6M Zero (balra fent) a USS Missouri (BB 63) páncélos hadihajó elleni támadás közben
A kamikaze szót általában ’'isteni szél’'nek fordítják (kami = isten, szellem, istenség, kaze = szél). Kamikazénak nevezték azokat a heves ciklonokat, amelyek szétszórták a Japánt megszállni készülő mongol flotta hajóit 1274 és 1281 között.
1944-ben a Japán Császári Haditengerészet különleges tengerészrepülő alakulatokat hozott létre azzal a céllal, hogy öngyilkos akciókban semmisítsék meg a nyugati szövetségesek hadihajóit a csendes-óceáni hadszíntéren (egy hajó - egy kamikaze repülőgép). Az alakulatok hivatalos neve Japánban sinpú tokubecu kógeki tai(sinpú tokkótai)(isteni szél különleges támadó egység). Az Egyesült Államokban a sinpú tokkótai írásjeleit tévesen kamikazénak olvasták.
Az alakulat megalakulását megelőzően is előfordult a japán katonák körében az öngyilkos támadás végrehajtása, amikor pl. repülőgéppel, vagy kibiztosított kézigránáttal rohantak az ellenség soraiba (esetenként lőszerraktárakat véve célba), hogy így okozzanak veszteségeket nekik. Ezek a támadások viszont a katonák egyéni hozzáállásától függtek, de aztán a felsőbb vezetés is úgy mérte fel, hogy ez a taktika akár hatásos is lehet.
A taktika története
1944 őszén Japán jelentősen meggyengült a hadviselés terén. Óriási veszteségeket szenvedett, 3 repülőgép-hordozót (400 géppel és közel 500 főnyi legénységgel) semmisített meg a szövetségesek hadereje. Tapasztalt pilótákat veszítettek, amikor 100 gépet ért találat. A japán hadiipar nem tudta pótolni a veszteségeket. Amikor a szövetségesek flottája közel nyomult a japán szigetekhez, a Fülöp-szigeteki olaj- és nyersanyagellátásuk forgott veszélyben. Ilyen körülmények között döntött a Japán Birodalmi Hadsereg vezetése a kamikaze taktika kidolgozásáról és bevetéséről. Ez a kényszer igazolta a hadirepülőgépek és az életüket is feláldozó pilóták harci bevetését.
A vereség, a fogság és az elszenvedett szégyen helyett a halál választása mélyen gyökerezett a japán katonai kultúrában. A szamuráj életmód és a busidó törvényeinek egyik alappillére a halálig tartó hűség és becsület.
A japán hadvezetés ezen kívül különböző öngyilkos merényleteket is tervezett, illetve hajtott végre tengeralattjárók, torpedók, nagysebességű motorcsónakok bevonásával.
Az öngyilkos akciók beindulása előtt volt példa a szándékos lezuhanásra mind a japán, mind pedig a szövetséges oldalon, ha a repülőgép komolyan megsérült és ha a pilóta nem akart fogságba kerülni. De ez egyéni, pillanatnyi döntés volt a pilóta részéről, mert gondolatban már felkészült a halálra.
A taktika alkalmazása
Kamikaze repülők amerikai hadihajókat támadnak
A 16 gépből álló különleges egységet először 1944. október 21-én vetették be. A szemtanúk szerint a HMAS Australiaausztrál cirkálót érte támadás a Fülöp-szigetekiLeyte-öbölben. Az egység gépei közül egy kamikaze csapódott a cirkálóba. Három japán kamikaze gépet megsemmisítettek a hadihajóról leadott lövéssorozatok.[3] Az ausztrál hajón 30 fő meghalt és hatvannégy megsebesült, köztük volt az ausztrál haderők parancsnoka John Augustine Collins(wd)kötelékparancsnok is.[4]
A tokkótai elvének megalkotója, Ónisi Takidzsiróaltengernagy1945. augusztus 16-án, Japán kapitulációja után szeppukut hajtott végre főhadiszállásán. Levelet hagyott hátra, melyben bocsánatot kért a közel 4 000 feláldozott pilóta családjától.
A brit Illustrious osztályú HMS Formidable repülőgép-hordozó sikeres kamikaze támadás után 1945. május 4-én. [7]
Az USS Randolph (CV-15) fedélzetének sérülése az 1945. március 11-i kamikaze támadás után[8]
Kijosi Ogava1945. május 11-én életét vesztette az USS Bunker Hill CV-17 elleni támadás közben
Az Essex osztályú hordozó, a USS Bunker Hill CV-17 fedélzetébe csapódott Kijosi Ogava és egy másik pilóta által vezetett repülőgép 1945. május 11-én. A hadihajó 2600 főnyi legénységéből 372 fő halt meg [9]
Az égő USS Bunker Hill CV-17 repülőgép-hordozó, Okinawa, 1945. május 11.
↑Az Illustrious osztály egységeit a hordozók között szokatlan módon rendkívül erős és kiterjedt páncélzattal építették, felszállófedélzetük is az amerikaiaknál és a japánoknál szokásos teakfa helyett 76 mm vastagságú páncéllemezekből készült. A képen látható kamikaze akció az erős páncélzat és a kiváló kárelhárítás miatt csak kisebb károkat okozott, 8 tengerész meghalt, 47 megsebesült, két repülőgép megsemmisült.[6]
Nicholas Hobbs: Essential militaria, London, Atlantic Books, 2003. ISBN 978-1-84354-229-2
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Kamikaze című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_-_Tokyo_National_Museum.jpg)
_on_25_October_1944_(80-G-288882).jpg)
![A brit Illustrious osztályú HMS Formidable repülőgép-hordozó sikeres kamikaze támadás után 1945. május 4-én. [7]](F%C3%A1jl:HMS_Formidable_(67)_on_fire_1945.jpg)
![Az USS Randolph (CV-15) fedélzetének sérülése az 1945. március 11-i kamikaze támadás után[8]](F%C3%A1jl:USS_Randolph_(CV-15)_under_repair.jpg)
.png)
![Az Essex osztályú hordozó, a USS Bunker Hill CV-17 fedélzetébe csapódott Kijosi Ogava és egy másik pilóta által vezetett repülőgép 1945. május 11-én. A hadihajó 2600 főnyi legénységéből 372 fő halt meg [9]](F%C3%A1jl:USS_Bunker_Hill_hit_by_two_Kamikazes.jpg)
.jpg)
