Taivalkoskiban született, Oulu megyében, szegény körülmények közé. Apja időszakos mentális gyengesége miatt tulajdonképpen 14 éve kora óta ő tartotta el a családját, közben arról álmodozott, hogy író lesz. A téli háborúban majd az azt követő második világháborúban rövid szolgálatot teljesített, ezalatt meg is sérült azonban. A háború után Tamperébe költözött, építésznek tanult, ezalatt meg rövid történeteket írt, amiket az újságok közöltek. Kétszer házasodott, második házasságából két lánya született, Riitta Liisa (1956-) és Elina Tuulikki (1959-2008).
1958-ban debütált íróként, az első könyve helyszíne Tampere volt. Második regényében, a Mindennapi kenyerünkben a szülői táj volt a háttér. Ettől kezdve szabadúszó íróként tevékenykedhetett és 1962-től haláláig évente kiadott egy könyvet. 1971-ben adta ki a később 27 részesre sikeredett Juuret Iijoen törmässä (Gyökerek az Iijoki medrében) című regényét, amely lehet, hogy a világ leghosszabb önéletrajzi írása (összesen 17 000 oldal).
Díjai, tagságai
1961-től a finn írók társaságának tagja. 1970-ben Tack för böcken-díjat kapott. 1978-ban Pro Finlandia-díjat kapott és professzori címet. 1994-ben az Oului Egyetem díszdoktora lett. 1999-ben Väinö Linna- és Suomi-díjat kapott. Élete során 39 regényt, két novellagyűjteményt adott ki. Több írását halála után adták ki. Könyveiből négy filmet forgattak. Könyveit angolra, svédre is lefordították.