Kakodil-oxid

kakodil-oxid
A kakodil-oxid pálcikamodellje
A kakodil-oxid vonalszerkezeti képlete
IUPAC-név	dimetilarzinessav-anhidrid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	503-80-0
PubChem	10431
ChemSpider	10002
SMILES C[As](C)O[As](C)C
InChI 1/C4H12As2O/c1-5(2)7-6(3)4/h1-4H3
InChIKey	LOKPKYSOCCPWIZ-UHFFFAOYSA-N
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C4H12As2O
Moláris tömeg	255,98 g/mol
Sűrűség	1,486 g/cm³[1]
Olvadáspont	−57 °C[1]
Forráspont	150 °C[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A kakodil-oxid arzénorganikus vegyület, képlete [(CH₃)₂As]₂O. Elsősorban tudománytörténeti szempontból jelentős, ezt a vegyületet tekintik az első fémorganikus vegyületnek, amelyet viszonylag tiszta formában előállítottak.^[2][3][1] 1757-ben Louis-Claude Cadet de Gassicourt francia gyógyszerész kálium-acetát és arzén-trioxid hevítésével rendkívül kellemetlen szagú folyadékot nyert, eredményeit 1760-ban publikálták. A termék kakodil és kakodil-oxid keveréke volt.^[1]

A kakodil nevet Robert Wilhelm Bunsen adta az anyagnak a görög kakodész (κακώδης = büdös, rossz szagú) szó alapján.^[4]

Jegyzetek

1. Seyferth, D. (2001). „Cadet's Fuming Arsenical Liquid and the Cacodyl Compounds of Bunsen” (pdf). Organometallics 20 (8), 1488–1498. o. DOI:10.1021/om0101947. 
2. Szerves fémvegyületek kémiája. (Hozzáférés: 2018. augusztus 19.)
3. Elschenbroich, C.. Organometallics. Weinheim: Wiley-VCH (2006). ISBN 9783527293902 
4. Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 72. o. ISBN 963 8334 96 7  

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cacodyl oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Arzénvegyületek a magyar Wikipédián