A k.k. privilegierte Kaiser Franz-Josephs-Bahn, rövidítve: KFJB (Magyar nyelven: Ferenc József császár Vasút) egy magánvasúttársaság volt az Osztrák-Magyar Monarchiában, mely nevét I. Ferenc József császárról kapta. A KFJB üzemeltette a Bécstől Gmündön át Prágáig, továbbá a Budweis–Pilsen–Eger vasútvonalakat.
Története
A vasútvonal kezdeményezője a nagybirtokos-diplomata II. Johann Adolf Schwarzenberg herceg volt, aki a Pilsenben bányászott kőszenet akarta Bécsbe szállítani. Az első kapavágást a Bécs és Eger közötti 455 km hosszú vasútvonalon 1866 november 18-án Meierhof Wondrow közelében, Schloss Frauenberg város mellett tették meg.
Az első szakaszt Pilsen és Budweis között 1868 szeptember 1-én nyitották meg, 1869 november 1-ére elkészült a Budweis–Eggenburg szakasz, 1870 június 23-ra pedig meg lehetett indítani a forgalmat Bécsig a vonalon. (A vonalon már korábban, 1870 március 15-től jártak vonatok Stockerau felé.[1] 1871 december 14-re elkészült és megnyílt a vonal Pilsen és Prága között, így lehetővé vált a közlekedés Bécs és Prága között Gmündön át. 1872-ben elkészült a pálya Egerig, így megvalósult a kapcsolat a ’cseh fürdőháromszög” és a főváros, Bécs között. A vasúthálózat a két fővonallal 715 km volt.
1884 május 1-én társaságot államosították. Az járművek és vonalak a k. k. österreichische Staatsbahnen birtokába kerültek.
Vonalak
Mozdonyok
| Lokomotiven der k.k. priv. Kaiser-Franz-Josephs-Bahn
|
| KFJB-Nr. |
Darabszám |
Gyártó |
Gyártási év |
Jelleg |
kkStB-Nr. |
További sorsa
|
| 1–32 |
32 |
Sigl, Wiener Neustadt |
1868–1872 |
1Bn2 |
24.01–32 |
ČSD 233.0 (ex 24.06, 12, 17)
|
| 33–50, 151–154 |
22 |
Sigl, Floridsdorf |
1873 |
1Bn2 |
26.01–22 |
ČSD 233.1 (ex 26.06, 10, 16, 19, 20)
|
| 51–106 |
56 |
Sigl |
1868–1871 |
Cn2 |
35.01–56 |
ČSD 312.301–313, FS 195, JDŽ, BBÖ
|
| 131–140 |
10 |
Floridsdorf |
1883/84 |
Dn2 |
72.01–10 |
ČSD 403.001–010
|
| 201–213 |
13 |
Wiener Neustadt |
1897 |
2'Bn2 |
104.01–13
4.201–213 |
ČSD 254.2 (ex 4.206, 213), PKP Od13, FS 543, JDŽ, CFR, BBÖ
|
Irodalom
- Siegfried Bufe, Heribert Schröpfer: Eisenbahnen im Sudetenland. Egglham: Bufe-Fachbuchverlag. 1991. ISBN 3-922138-42-X
- Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Bécs: Verlag Slezak. 1979. ISBN 3-900134-41-3
- Alfred Wolf: Die Franz-Josefs-Bahn und ihre Nebenlinien. Sutton Verlag, Erfurt 2006, ISBN 978-3-86680-041-0
Hivatkozások
- ↑ Menetrendi hirdetmény, Wiener Zeitung, 1870 március 15, (német nyelven)
- ↑ Hivatalos közzététel Wiener Zeitung, 1869 november 3 language= német
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaiser Franz-Josephs-Bahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. - Az eredeti cikk forrásai ott megtalálhatóak.
