Öthö – mindenki ezen a kedves, ám kissé rejtelmes becenéven szólította és emlegette. Aki megismerkedett vele, Öthönek ismerte meg, még mielőtt polgári nevét megtanulta volna. De erre szinte nem is volt szükség, hiszen őszinte, póztalan és közvetlen lénye nemhogy az ilyen-olyan rangokat és címeket, de jószerivel még a maga anyakönyvezett nevének a használatát is nagyképű hivataloskodásként utasította el magától.[1]
”
– Takács Ferenc
„
Februárban ismerkedtem meg vele, és mutattam be Öthőt, a grafikusművészt, Kőmíves András barátom István nevű apját, korombélit, és máris a búcsúztatójára jöttem haza Szegedről. Sokan voltak az újlipóciai Klubgalériában. Takács Feri nyitotta meg az estet, és idézte föl egy másik megnyitóját, amikor Imrének nevezte volt el barátunkat. Utána Vallai Péter olvasott fel, aki egymaga olyan, mint Andris kéttagú combója: egy egész zenekar. Alig melegedtünk össze Öthővel, megkapta a Munkácsy-díjat, és elment. Én a sírjához nem kísértem ki, csak a ravatalhoz mentem. Így csalom magamat. Azt vártam az egész műsor alatt, hogy Öthö egyszer csak bejön. Miként most gondoltam arra, mit szólna Ervin ehhez az íráshoz. Nem tudom megszokni, és lassan már nem bírom elviselni azt, ahogy arat a halál sorainkban.[2]
Édesapja id. Kőmíves István (1920–1987), közgazdász, tanácselnök-helyettes, édesanyja Tóth Júlia (1922–1987) volt. Felesége Vásárhelyi Kata textilművész (1953–). Húga Kőmíves Katalin (1953–) fordító. Fiai Kőmíves András Máté (1979–) és Kőmíves Kristóf (1985–), unokái Kőmíves Boldizsár (2009–) és Kőmíves Boriska (2018–).
1973-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti FőiskolaTypo-grafika Tanszékén. Tanárai: Koller György, Luzsicza Lajos, Ernyei Sándor, Baska József, Finta József. Ugyanebben az évben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (Művészeti Alap) tagja lett.
1974-től a Magyar Posta számos, űrrepülés témájú bélyeg megtervezésével bízta meg. 1980-tól nagyobb állami- és magán beruházások arculatát és irányítórendszerét tervezte. Többek közt a Sugár Üzletközpont, a Debreceni Gyógyfürdő és Kórház, valamint a Controll Számítástechnikai Rt. arculatának és hirdetési kampányának kidolgozásában részt vett.
1992-től komputer grafikával, rézkarccal és festészettel foglalkozott.
1996-ban – a Földalatti Vasúti Múzeumban ma is megtekinthető – „A Milleniumi Földalatti Vasút 100 éve“ című kiállítás tervezésével és kivitelezésével bízták meg. Ugyanebben az évben a Közlekedési Múzeumban megrendezett „150 éves a Magyar Vasút“ című kiállítás megtervezése és kivitelezése is az ő nevéhez fűződik.
1997-ben a Magyar Plakátért Alapítvány kurátora lett.
1998-ban a Budapesti Atlétikai Európa-bajnokság (Népstadion, Budapest) teljes arculatát dolgozta ki.
2001-től elnökségi tagja és egyben motorja volt a KIPE 13. (XIII. kerületi Képző- és Iparművészeti Egyesület) működésének, s felmérhetetlenül sokat tett azért, hogy a Tátra utcai Újlipótvárosi Klub-Galéria összbudapesti, sőt, országos kisugárzású szellemi központtá legyen, festők és szobrászok, írók és költők, filmesek és irodalmárok elfogultságoktól mentes találkozóhelyévé és fórumává.
2003-ban a Magyar Festők Társasága tagjává választotta.
2006-ban az egyik legrangosabb nemzetközi irodalomtudományi konferencia, a Budapesten megrendezett XX. Nemzetközi James Joyce Szimpózium teljes arculattervét elkészítette.
2007-ben bekövetkezett haláláig aktívan alkotott, kiállított és szervezett. Művészetének jelentőségét a szakmai közvélemény is elismerte: ebben az évben a legrangosabb képzőművészeti kitüntetésben, a Munkácsy Mihály-díjban részesült. Műveiből Budapesten és számos vidéki városban rendeztek egyéni- és csoportos kiállítást, munkáit bemutatták Lengyelországban, Japánban, Egyiptomban és Norvégiában is.
NKÖM Fődíja, Szombathely – I. Textilművészeti Triennálé 2003
MAOE-díj – II. Kortárs Ikonográfiai Biennálé - 2005
A Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzat által az „1956 évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából meghirdetett képzőművészeti pályázat” díja 2006
