A Közép-jakut-alföld vagy Közép-jakut-síkság (oroszulЦентрально-Якутская равнина [Centralno-jakutszkaja ravnyina] vagy Центральноякутская низменность [Centralnojakutszkaja nyizmennoszty], régebben Viljuj-alföld) tájegység Oroszországázsiai részén, Közép-Szibériában. Közigazgatási szempontból Jakutföldhöz tartozik.
Elhelyezkedése
Nagyjából a Közép-szibériai-fennsík és a Léna középső (és részben alsó) folyása által közrezárt területet, a Léna és mellékfolyója, a Viljuj alsó folyásának medencéjét foglalja el.
A nyugatabbra fekvő Viljuj-felföld felé fokozatosan emelkedik, délen a Léna-felfölddel érintkezik. Keleten a Léna képezi a határt, illetve átterjed annak mellékfolyója, az Aldan alsó folyására is, északon pedig hosszan nyúlik fel a Léna völgye mentén.
Földrajzi jellemzői
Felszíne keleten lapos, mocsaras síkság, délen és nyugaton széles folyóvölgyekkel tagolt, lapos dombságok jellemzik. Tengerszint feletti magassága 20 m-től (a Léna völgyében) a déli és a nyugati peremvidéken 300–400 m-ig terjed. Északi és középső tájain futóhomokkal borított részek, homokdűnék fordulnak elő.
Legnagyobb része az északi sarkkörtől délre fekszik, ennek ellenére éghajlata különösen hideg, száraz, kontinentális. Egész Közép-Szibériában itt (az Alsó-Viljuj és az Alsó-Aldan vidékén) a legkevesebb a csapadék, éves szinten legfeljebb 300 mm; ugyanakkor jóval nagyobb a párolgás, mint az északi területeken. A januári középhőmérséklet –35-45 °C, a minimum –60-65 °C; a júliusi középhőmérséklet általában 17 °C, de forró nyarakon előfordult maximum 38–41 °C is.
A felszínt vörösfenyőből álló tajga fedi, melyet nyírfaerdők vagy nyírfacserjék kisebb foltjai élénkítenek. Nagy területeket borít síkláp, mocsár, a Léna és a Viljuj homokos teraszain pedig gyakran sztyepnövényzet tenyészik.
Örökfagy
Egész területét állandóan fagyott föld uralja. A rövid nyár és télen a vékony hótakaró is hozzájárul ahhoz, hogy az állandóan fagyott talaj átlagos vastagsága néhány száz méter, akárcsak az északi területeken. Egész Szibériában itt van a folytonos vagy összefüggő örökfagy övének legdélibb határa (a Viljuj torkolatvidéke alatt).[1]
Vízhálózat
Területét sűrű folyóhálózat szövi át, felszínét nagyon sok apró tó borítja. Az alföldet átszelő legnagyobb folyók:
Viljuj. A völgyében épült sok település közül kiemelkedik két város: Nyurba és Viljujszk
a Léna bal oldali mellékfolyói közül a Muna (alsó folyása) és a Linde.
Legnagyobb állóvize a Viljujtól délre elterülő Nyidzsili (oroszul Ниджи́ли, Неджели, jakut nyelven Нидьили). A 33,5 km hosszú, 6 km széles tó víztükrének területe 119 km², közepes mélysége 3 m.[2] A kisebb folyók és tavak hosszabb-rövid időre fenékig befagynak.