PROFILBARU.COM

	Kövesházi Kalmár Elza
Született	1876. január 1.; Bécs
Elhunyt	1956. szeptember 3. (80 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar; osztrák–magyar;
Foglalkozása	szobrász; festőművész; litográfus;
Sírhelye	Farkasréti temető (felszámolták)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kövesházi Kalmár Elza témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Kövesházi Kalmár Elza, névváltozatok: Kövesházy, Elsa; Kalmár Elza, született: Kalmár (Bécs-Hietzing, 1876. január 1. – Budapest, 1956. szeptember 3.) magyar szobrász.

Tanulmányai, munkássága

Bécsben kezdte meg művészi tanulmányait, tanára Hugo Loeffler volt. Eleinte főleg rajzzal, festészettel foglalkozott. 1896-ban Münchenben életnagyságú aktokat rajzolt. Fennmaradt rajzai tájképek.

1898-ban kezdett plasztikát mintázni, rövid ideig Hermann Hahn foglalkozott vele. Iparművészeti alkotásokat és színes litográfiákat is készített. 1900-tól Magyarországon és külföldön egyaránt részt vett reprezentatív magyar tárlatokon. Hosszabb ideig élt Firenzében (1902–1903 és 1905–1909). 1906-ban Kalmár családi nevét Kövesházira változtatta.^[6] 1909 és 1912 között Bécsben, 1914-ig Párizsban tevékenykedett. Az első világháborúban több mint két évig Albániában és Montenegróban dolgozott ápolónőként. 1920-tól haláláig Budapesten élt.

Munkássága számos művészeti ágra terjedt ki, grafikákat, iparművészeti tárgyakat, fa-, bronz-, réz kisplasztikákat, síremlékeket, kút- és mauzóleumterveket, majolika- és kőszobrokat, festett viaszminiatűröket egyaránt alkotott. Kőszobrait maga faragta. Szobrászati pályázatokon (Kossuth-mauzóleum, 1902; Madách, 1938) is részt vett alkotásaival. Dolgozott Ligeti Miklós művészi kerámiaműhelye számára (Angyalföldi Kerámiaműhely) és terveit kivitelezte a Wiener Kunstkeramische Werkstatte, valamint a Herendi Porcelánmanufaktúra is. A 20-as évek második felében a Palasovszky Ödön-féle Lényegretörő Színház előadásaihoz díszleteket és jelmezeket tervezett.

Az 1930-as évek elején megélhetési gondokkal küzdött, ezért kitanulta az ortopéd cipészetet. Művei egy részét a szecesszió és art déco stílusában alkotta. Egyik fő ihletője a tánc, a mozgás volt. Egy hattyúszobra a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben látható.^[7]

Művészeti társulati tagságok

1907-től a KÉVE, 1925-től a Spirituális Művészek Egyesülete, 1926-tól az Új Művészek Egyesülete tagja. 1928-ban a bécsi Künstlerbund Hagen külföldi levelező tagjává választották. Részt vett a Magyar Képzőművészek Országos Szövetségének elnöki tanácsa munkájában is.

Egyéni kiállítások

1901 • Királybazár, a Műbarátok Köre kiállítása [Katona Nándorral, Szinyei Merse Pállal]
1904 • Galerie Miethke [Raffaellivel], Bécs
1909 • Könyves Kálmán Szalon [Olgyay Ferenccel]
1988 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár.

Válogatott csoportos kiállítások

1946 • Magyar Képzőművészetért Mozgalom I. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1947 • Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1954 • Magyar kisplasztikai és grafikai kiállítás 1800-1954, Ernst Múzeum, Budapest
1965 • A századforduló művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1984 • A KÉVE. Művésztársaság a századelőn, Kecskeméti Galéria, Kecskemét
1999 • A mi XX. századunk, Szent István Király Múzeum, Csók Képtár, Székesfehérvár.

Művei közgyűjteményekben

Fővárosi Képtár, Budapest
G. Moderna, Milánó
Iparművészeti Múzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

Elismerései

Tolnai-díj a Műcsarnok Tavaszi Kiállításán, 1924;
Ezüstdiploma az Egyházművészeti kiállításon, Nemzeti Szalon, 1926;
Ezüstérem, a philadelphiai világkiállításon (Sesquicentennial Exposition), 1926;
kitüntető elismerés a Képzőművészek Új Társasága tavaszi tárlatán, Nemzeti Szalon, 1927;
ezüst- és bronzérem apárizsi világkiállításon, 1937.

Jegyzetek

↑ Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia
↑ ^a ^b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
↑ ^a ^b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2009. február 6. (Hozzáférés: 2021. augusztus 10.)
↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 26260/1906. Forrás: MNL-OL 30799. mikrofilm 174. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1906. év 19. oldal 40. sor
↑ https://welovebudapest.com/cikk/2022/03/01/latnivalok-es-kultura-temetoi-setak-a-salgotarjani-utcai-zsido-temeto/

Források

artportal.hu Archiválva 2017. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

SZABADI J.: A magyar szecesszió művészete, Budapest, 1979
Magyar művészet 1890-1919, Budapest, 1981
Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985
NAGY I.: (a Szent István Király Múzeum katalógusának bevezető tanulmánya, Székesfehérvár, 1988, irodalommal)
BERNÁTH, M.: Indomitable Movement. Kövesházi Kalmár Elza (1876-1956), New Hungarian Quarterly, 1988/112.
L. L.: A bronzba öntött mozdulat. Kövesházi Kalmár Elza Emlékkiállítás, Művészet, 1988/8.
Egy elfelejtett magyar szobrásznő
Fülep Lajos: KÖVESHÁZY-KALMÁR ELZA Művészet, 1908
Magyar asszonyok lexikona. Összeáll., előszóval és történelmi résszel ellátta Bozzay Margit. Bp., 1931. Stephanum ny.
Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.
Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. Bp., Enciklopédia Kiadó, 2002.
Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.