PROFILBARU.COM

	Kádár Endre
Született	Schwartz Endre; 1887. december 17.; Kunhegyes
Elhunyt	1944. november (56 évesen); auschwitzi koncentrációs tábor
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	író
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1905)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kádár Endre témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Kádár Endre, Schwartz (Kunhegyes, 1887. december 17. – auschwitzi koncentrációs tábor, 1944. november) magyar író, a Nyugat első nemzedékéhez tartozott.

Élete

Kunhegyesi szabók: Altmann Annának és Schwartz Dávidnak, az izraelita hitközség tanácsnokának fia volt. Kisújszálláson érettségizett, nevét 1904-ben magyarosíttatta. Egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán és Svájcban folytatta, utána újságíró lett. 1909 októberében jelen volt a Nyugat íróinak debreceni látogatásán.

Első regényét is a Nyugat közölte folytatásokban (Balajka, 1918), a következő évben könyv alakban is kiadták. Cikkei, írásai még az alábbi lapokban jelentek meg: Budapesti Napló, Magyar Hírlap, A Polgár, Politikai Hetiszemle, Nagyváradi Napló, Az Újság, Élet, Magyar Figyelő, A Nap.

Az első világháború idején feleségével, Mihály (Müller) Lívia grafikussal Svájcban élt és az Az Est című lapot tudósította.^[2] (Egy másik információ szerint azonban „az első világháború egész idejét a fronton töltötte.”)^[3] Az 1920-as évek nagy részét Franciaországban töltötték, Bölöni György baráti köréhez tartoztak. Házasságuk az 1930-as években felbomlott.

Utoljára Győrött lakott, onnan deportálták Auschwitzba. Szülővárosa 2007-ben emléktáblán örökítette meg nevét.

Munkássága

Első regényét (Balalajka, 1919) kedvezően fogadták. Földi Mihály a fölfedezés örömével szólt róla a Nyugatban. „Kimondottan nincs benne semmi vigasz s mindenhez közelebb áll, mint az öröm mozarti zavartalanságához. De a legtisztább, a legnemesebb irodalom.”^[4] 1922-ben írt és bemutatott színművét Zilahy Lajos méltatta, kiemelve a dráma újszerűségét, eredeti látásmódját: „Amilyen különállásnak számított regénye az új magyar prózában, ugyanolyan egyéni utat jelez háromfelvonásos színműve, «A szerelem elmegy» az új magyar drámában.”^[5] Második, terjedelmesebb regényét (Önbüntetés, 1935) Füst Milán rendkívül lesújtó kritikával illette: „…véleményem szerint, úgy e regény maga, mint a róla eddig elhangzott vélemények: a legnagyobb irodalmi tévedés, amelyet eddig megéltem, ezt már nincs is kedvem szó nélkül hagyni. (…) Az a baj, hogy ez a regény, ha érthetőbb volna, még unalmasabb volna.”^[6] Írásából az is kiderül, hogy Kádár Endre nyilatkozata szerint a regényt tizenhárom éven át írta, és hogy a regénynek „elragadtatott hívei” is vannak.

Visszaemlékezéseiben Illés Endre így foglalta össze benyomásait a két könyvről: „Ez a két regény a részletek, a valóság, a figurák, az emberi helyzetek szédítő zsúfoltságával lepett meg annak idején. Mintha egy bőröndnyi amatőr fényképpel tért volna haza külföldi útjáról – ilyen volt Kádár Endre regénye, s főként a második, az Önbüntetés. A két háború közötti anarchikus Nyugat-Európáról talán senki sem gyűjtött annyi adatot, mint ő – milyen remek, változatos, éles pillanatfelvételek voltak. Balzac, Proust, Valéry-Larbaud regényeinek gazdagsága. Csak éppen az egyes képek között alig érzékelhető, vékony, áttetsző sejthártya feszült – figurák és szituációk helyett összedobált mozaikkép nyugtalanította az olvasót, aki ettől a zsúfoltságtól és a külön kockákba szorított mozgalmasságtól káprázva hajtotta be a regényt.”^[7]

Fő munkái

Asszonyportré (elbeszélések, 1913)
Balalajka (regény, Budapest, 1919)
A szerelem elmegy (dráma 3 felvonásban, Budapest, 1922; bemutatta a Belvárosi Színház 1922. április 21-én)
Önbüntetés (regény, Budapest, 1935).

Kéziratban maradt színműve A kulcslyuk^[8]

Jegyzetek

↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07197.htm, Kádár Endre, 2017. október 9.
↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 136/1914. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 8.)
↑ Magyar életrajzi lexikon
↑ Nyugat 1923. 24. szám.
↑ Nyugat 1922. 9. szám.
↑ Nyugat 1935. 2. szám.
↑ Illés Endre: Mestereim, barátaim, szerelmeim (II. kötet). [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 18.)
↑ Magyar Életrajzi Index. [2014. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 7.)

Források

Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
Víg Márta: Kádár Endre író, újságíró a Nyugat első nemzedékének tagja. Kunhegyes város honlapja, 2007. (Hozzáférés: 2014. március 18.)

További információk

Bikácsy Gergely: Balalajka és Önbüntetés (Kádár Endre két regényének elemzése.) Holmi, 1992. 3. szám, 347–353. oldal.)
Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
Horák Magda: A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években. Bp., Szerző, 1996.
Szavak szárnyán. Kunhegyesi irodalmi antológia. Szerk. Bagi Aranka, Víg Márta. Kunhegyes, Kunhegyes Város Önkormányzata, 2004.
Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. Bp., Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, 1929.
Uj lexikon. A tudás és a gyakorlati élet egyetemes enciklopédiája. Szerk. Dormándi László, Juhász Vilmos. Bp., Dante-Pantheon, 1936.
Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.