Ján Botto (magyarul Botto János; Felsősziklás, 1829. január 27. - Besztercebánya, 1881. április 28.) a szlovák romantizmus egyik legjelentősebb költője, a Štúr generáció fiatalabb tagja, a nagyrőcei gimnázium egyik alapítója.
Élete
Földműves családban nőtt fel, majd az ozsgyáni latin iskolában, illetve 1843-tól a lőcsei evangélikus líceumban tanult. Lőcsén ismerte meg a szláv nyelveken írott irodalmi műveket és itt írta első irodalmi műveit. Aktív tagja volt a Jednota mládeže slovenskej, majd alapító tagja lett a Matica slovenskának. Pesten mérnöki szakra készült.
Tanulmányait követően Besztercebányán telepedett le, de munkájából adódóan bejárta a felvidéki szlovák vidékeket és mondákat gyűjtött. Ezeket költeményeiben hasznosította. Szlovák érzelméből adódóan az elnyomás ellen harcoló Jánošík alakjának és mítoszának egyik fő formálója.
Emlékezete
Felsőszikláson áll szobra, emléktáblája és múzeuma
Művei
A Sokol és Orol folyóiratokba írt. Számos lírai és több epikus költemény szerzője. Költeményei összegyűjtve Prágában 1880-ban a Knihovňa Československá-ban jelentek meg.
1846 Pieseň Jánošikova
1862 Smrť Jánošikova. Lipa
Magyarul
Jánosík halála. Versek; ford. Farkas Jenő; Magyar Kiadó, Bratislava, 1955
Jegyzetek
↑ abBnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)