Julow Viktor (Debrecen, 1919. augusztus 21. – Debrecen, 1982. január 15.) magyar irodalomtörténész, műfordító, pedagógus, egyetemi tanár. Az irodalomtudományok kandidátusa (1968), az irodalomtudományok doktora (1978).
Életpályája
Dr. Julow Viktor iparkamarai segédtitkár és Oláh Mária gyermekeként született.[1] Középiskolai tanulmányait Debrecenben végezte el. 1938-1943 között a fővárosban tanult, az Eötvös József Collegium tagjaként magyar-angol szakon. 1943-1948 között katona volt, és hadifogságba esett. 1948-ban hazatért Debrecenbe. A debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban, majd 1952-től a Kossuth Lajos Tudományegyetem világirodalmi tanszékén tanított. 1956-ban részt vett a forradalomban, amiért börtönbe került, állásából eltávolították. 1958-tól a Déri Múzeum tudományos főmunkatársaként dolgozott. 1965-től ismét egyetemi oktató, 1978-tól tanszékvezető egyetemi tanár volt.
Munkássága
Jelentős feltáró munkát végzett a XVIII.-XIX. század fordulójának magyar irodalma körében; kiadta Gvadányi JózsefFalusi nótáriusát, megindította Csokonai Vitéz Mihály műveinek kritikai kiadását, sajtó alá rendezte Fazekas Mihály műveit. Eszme- és stílustörténeti kutatásai a felvilágosodás irodalmának körében hézagpótló jelentőségűek.
