Madridban él, de művei gyakran játszódnak León tartományban, ahol született. 12 évesen hagyta ott szülőfaluját, hogy a fővárosban benntlakásos iskolában tanuljon. Tagja volt a Barro költészeti klubnak, majd megalapította saját klubját Cuadernos Leoneses de Poesía (Leóni Versesfüzetek) néven. Később jogi tanulmányokat folytatott.
2006-ban Magyarországon járt, amikor is a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége Spanyolország volt.[1]
Főbb művei
Regények
Luna de lobos (Farkasok ideje, 1985)
La lluvia amarilla (Sárga eső, 1988)
Escenas del cine mudo (Jelenetek némafilmekből, 1994)
En mitad de ninguna parte (Seholsem közepén, 1995), novelláskötet
Tres historias verdaderas (Három igaz történet, 1998), novellás kötet
El cielo de Madrid (Madridi ég, 2005)
Versek
La lentitud de los bueyes (Az ökrök lassúsága, 1979)
Memoria de la nieve (A hó emlékezete, 1982)
Esszék
El entierro de Genarín: Evangelio apócrifo del último heterodoxo espanol (Genarín temetése: Az utolsó spanyol heterodox apokrif Evangéliuma, 1981)
En Babia (Babiában, 1991), újságcikkek gyűjteménye
Nadie escucha (Senki sem hallgat, 1995), újságcikkek gyűjteménye
En mitad de ninguna parte (Seholsem közepén, 1995)
Los viajeros de Madrid (Madridi utasok, 1998), újságcikkek gyűjteménye
Egyéb művei
Retrato de un banista (Egy fürdőző portréja, 1984), filmforgatókönyv
Luna de lobos (Farkasok Ideje, 1987), film-forgatókönyv
El río del olvido (A feledés folyója, 1990), útikönyv
El techo del mundo (A világ teteje, 1995), filmforgatókönyv
Tras-os-montes (Hegyek mögött, 1998), útikönyv
Flores de otro mundo (Más világ virágai, 1999), filmforgatókönyv
Modernos y elegantes (Modernek és elegánsak, 2006)
Műveiben megfigyelhető egy bizonyos nagyfokú érzékenység a természet iránt és egy olyan életmód iránt, ami lassan eltűnik. Azon kevés írók közé tartozik, akik a vidéki Spanyolországgal, az elrejtett tájakkal és az Isten háta mögötti hegyi falvakkal azonosulnak, s harcolnak azért, hogy ezek a modernizáció őrületében ne vesszenek feledésbe.
Magyarul megjelent
Luna de lobos (1985) – Farkasok ideje (fordította Pávai Patak Márta, megjelent az Ulpius-ház gondozásában 2004-ben). A spanyol polgárháború után egy maroknyi republikánus harcos beveti magát az erdőbe. A regényből 1987-ben film készült. La lluvia amarilla (1988) – Sárga eső (fordította Pávai Patak Márta, kiadta az Európa Könyvkiadó 2000-ben). Az elhagyatottságról szól, amiről Andrés, egy elhagyatott aragóniai falu utolsó lakosa mesél. Andrés felidézi az időt, amikor a falu még élettel pezsgett, s panaszkodik a magányról, feledésről, halálról. A haldokló falu által Llamazares egyszerű szavakkal fest képet a modernspanyol társadalomról. Spanyolországban a 20. században falvak százai tűntek el, mert a lakosok a nagyvárosokban költöztek. A művet a megjelenését követő három évben összesen 15-ször adták ki újra.
Sárga eső; ford. Pávai Patak Márta; Európa, Bp., 2000
Farkasok ideje; ford. Pávai Patak Márta; Ulpius-ház, Bp., 2004
Díjak, elismerések
1978: Antonio González de Lama-díj
1982: Jorge Guillén-díj
1983: Ícaro-díj
1986: Az Országos Irodalmi Díj döntőse
1988: Libro de Oro de la CEGAL; a CEGAL Aranykönyve
1989: Az Országos Irodalmi Díj döntőse
1992: Az „El Correo Espanol – El pueblo vasco” újságírói díja
1993: Nonino-díj
1994: Cardo D´Oro-díj
1999: A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Kritika Nemzetközi Hete díja[2]
