Juan Pablo Bonet(Torres de Borellén, Spanyolország1563. – Torres de Borellén, 1633.) spanyol magas rangú hivatalnok és diplomata, az első ismert olyan mű szerzője (1620), amely siket gyermekek hangbeszédre tanításának módszertanát is tartalmazza.
Gyógypedagógiai munkássága
Minden történeti forrásmunka megemlíti, hogy Pedro de Ponce kiadatlan feljegyzéseit valószínűleg megismerte és hivatkozás nélkül használta fel. Azt azonban hitelt érdemlően tudjuk, hogy módszere jelentősen eltér a Ponce által alkalmazottól. A siketek tanítása terén való jártasságát ő is magántanítóként szerezte. Juan Pablo Bonet egyik nagy érdeme, hogy felismerte az akkor elterjedten használt betűztető (silabizáló) olvasástanítási módszer hátrányait, és kidolgozta a halló gyermekeknél is ajánlott hangoztatómódszert.
A tanítási folyamatban a kiejtés, olvasás, írás, számolás és közismeretek tanítása követte egymást. A hangbeszédre tanításhoz a természetes jeleket és az általa szerkesztett ujjábécé-t is segítségül hívta. Fontosnak tartotta a szemléltetést, a tárgyak, képek, szavak egyeztetését, a kérdések és azokra adható válaszok gyakorlását. Jelentős elméleti munkássága is. Meghatározta a hallás folyamatának összetevőit (ható erő, megfelelő szerv, a lélek figyelme, a hangvezető), a némaságot, annak okait (a süketség és a nyelv beteges állapota).
Diego de Astor metszeteivel Ujjábécé (Bonet, 1620)
A.
B, C, D.
E, F, G.
H, I, L.
M, N.
O, P, Q.
R, S, T.
V, X, Y, Z.
Főbb munkája
Reduction de las letras y arte para enseńar a ablar los mudos. Madrid, 1620., magyar nyelven: A betűknek elemeikre való felbontása és a némák beszédre való tanításának művészete c. Budapest, 1907.
Magyarul
A betűknek elemeikre való felbontása és a némák beszédre való tanításának művészete; ford. Adler Simon; Siketnéma-intézeti Tanárok Országos Egyesülete, Bp., 1907