Josef Ladislav Píč (Mšeno, 1847. január 19. – Prága, 1911. december 19.) cseh történészprofesszor és a modern csehországi régészet társalapító atyja. Rendes tagja volt a Cseh Ferenc József Akadémiának, a moszkvai Cári Régészeti Bizottságnak, az Odesszai Cári Történeti és Régészeti Társaságnak, a Rjazanyi Tudományos Régészeti Bizottságnak, valamint a koppenhágai Északi Régészeti Királyi Társaságának is. Ezen kívül külföldi-, levelező- és tiszteletbeli tagja volt további számos régészeti intézménynek.
1883-ban docensé, 1905-ben pedig osztrák és szláv történelmek professzorává nevezik ki a Károly Egyetem Bölcsészkarán. 1887-től a Památky archeologické szakfolyóirat szerkesztője. A mai Cseh Nemzeti Múzeum elődjénél a prehisztorikus gyűjtemény őre, valamint a régészeti testület vezető egyénisége lett. 1893-tól a Nemzeti Múzeum prehisztorikus részlegének első vezetője, ahol kitűnő kiállítást szervezett Csehország őskoráról. 1895-től az Akadémia régészeti bizottságának vezetője. 1906-tól a Károly Egyetem rendes professzora, 1907-ben azonban nyugdíjazták.
Nemzeti érzelmű barátai (“Píčova družina“) segítették őskori régészeti kutatásaiban többek közt Bylanyban, Dobřichov-Pičhorán, Dobřichov-Třebickán, Platěnicén, Stradonicén stb. melyekről alapos leírásokban számolt be. A gyűjteménybe való rendezéshez az ismereteit külföldi tanulmányútjain szerezte meg.
1899 és 1909 között a Starožitnosti země české sorozatából 6 kötet jelent meg, melyek közül egyes részeit több nyelvre lefordították. Az utolsó rész egyben az első régészeti összefoglalása a kora középkori Csehország történetének.
Több nézete és periodizációs törekvései az egyetemi iskola (Lubor Niederle és mások) ellenállásába ütközött, mely alapján elkülönült az ő ún. múzeumi iskolája. Ezen vitái, valamint két középkori kézirat eredetisége körül kialakult éles vita, melyben több személyes támadás is érte, lelkileg annyira kimerítették, hogy önként vetett véget életének.
Munkásságának megkésett elismerését azonban mi sem bizonyítja jobban, hogy a cseh régészek közül egyedüliként a prágaivyšehradi temető panteonjában a Slavínban helyezték örök nyugalomra.
Válogatás műveiből
1889 Dějiny národa ruského
1893 Archaeologický výzkum ve středních Čechách
1899 SZČ I – Čechy předhistorické 1 Pokolení skrčených koster
1900 SZČ I – Čechy předhistorické 2 Pokolení kamenných mohyl
1902 SZČ II – Čechy na úsvitě dějin 1 Kostrové hroby s kulturou marnskou čili laténskou a Bojové v Čechách
1903 SZČ II – Čechy na úsvitě dějin 2 Hradiště u Stradonic (u Berouna) jako historické Marobudum
1905 SZČ II – Čechy na úsvitě dějin 3 Žárové hroby v Čechách a příchod Čechů
1906 SZČ III – Čechy za doby knížecí 2 Le Hradischt de Stradonitz en Bohême (fr)
1907 SZČ III – Čechy za doby knížecí 3 Die Urnengräber Böhmens (de)
1908 Přehled české archeologie
1909 SZČ III – Čechy za doby knížecí 1 Část archaeologická
