1880-ban született a Pardubicétől nyugatra, az Elba mentén épült Semínben. Édesapja a hívő katolikus Alois Gočár sörfőző volt.
A középiskolát Pardubicében, majd Prágában,az Iparművészeti Iskolában tanult — kezdetben magántanulóként Jan Kotěra műtermében, majd professzorának speciális iskolájában. Közben 1916–1919 között a hadseregben szolgált, majd feleségül vette a pardubicei Maria Chladovát (* 1899). Fiuk, Jiří Gočár idővel maga is építész lett.
1911-ben társaival megalapította a Vizuális Művészek Csoportját. Már egyetemistaként vállalt megbízásokat.
1923-ban,[1]mentorának halála után a Prágai Képzőművészeti Akadémia professzorává nevezték ki. 1928-ban őt választották rektorrá, ezt a tisztséget 1931-ig töltötte be. Ezután nyugdíjba vonulásáig (1939-ig) ismét tanárként dolgozott ott, emellett A zlíni Baťa cég foglalkoztatta építészként. 1926-ban a francia becsületrenddel tüntették ki, és ebben az évben a később kettévált Cseh Tudományos és Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta.
Az 1920-as évek első felében leginkább a várostervezés kötötte le Hradec Královéban. Fokozatosan kidolgozta a város fejlesztési tervét, ennek részeként a rakpart szabályozásának tervét, a Labská kotlina építkezését, az iskolatömböket, a városközpontot (a mai Ulrich tér környékét). Megtervezte a belváros forgalmát elvezető külső körgyűrűt és a hozzá vezető, zöldövezeti lakónegyedekkel szegélyezett sugárutakat.
Professzorként funkcionalista-konstruktivista szellemben dolgozott. Szigorúan konstruktivista stílusban tervezte az 1925-ös párizsi világkiállítás cseh pavilonját, és ezzel elnyerte a kiállítás Nagydíját.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Josef Gočár című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
