1950. február 18-án született Lansingban. Anyja önkéntes volt egy segélyszervezetnél, apja, idősebb John Hughes pedig kereskedelmi alkalmazottkéntr dolgozott.[5] Tizenkét éves koráig Grosse Pointe-ban élt.[6] Egy interjúban önmagát csendes gyerekként jellemezte.[7]
„Olyan környéken nőttem fel, ahol inkább lányok és öreg emberek éltek. Nem igazán voltak korombeli fiúk, ezért sok időt töltöttem egymagamban, elképzelve dolgokat. Amint kezdtük megszokni valahol, elköltöztünk. A hetedik osztályban életem kezdett jó lenni, aztán elköltözünk Chicagóba. Egy nagy középiskolába kerültem, ahol senkit sem ismertem. Aztán jött a Beatles, és megváltoztatta az egész életem. Amikor Bob DylanBringing It All Back Home című lemeze megjelent, nagyon megváltoztam. Csütörtökön egy személy voltam, pénteken már egy másik. Dylan, John Lennon és Picasso voltak a hőseim, mert mindegyikük egy adott művészeti ágat előrébb vittek, és amikor egy olyan pontra értek, hol jól érezték magukat, mindig továbbléptek.[7]”
1963-ban Hughes családja Northbrookba, Chicago egyik külvárosába költözött, ahol apja tetőfedő anyagokat árult.[6] A Glenbrook North középiskolába járt, és az ott eltöltött évek inspirálóan hatottak későbbi filmjeire.[8]
Pályafutása
Miután kirúgták az Arizonai Egyetemről (University of Arizona),[9] befutott humoristáknak (Rodney Dangerfield, Joan Rivers) kezdett vicces szövegeket írni.[10] 1970-ben, vicceit felhasználva a chicagói Needham, Harper & Steersreklámcégnél,[11] majd 1974-ben a Leo Burnett Worldwide reklámügynökségénél dolgozott szövegíróként. Ezalatt az idő alatt készítette az Edgeborotvahab híressé vált bankkártyás borotválkozós tesztjéről szóló reklámot.
Amikor a Virginia Slimscigarettamárka kampányával bízták meg gyakran utazott New Yorkba, a Philip Morris székhelyére. New York-i útja alkalmat adtak arra, hogy meglátogassa a National Lampoon humormagazin irodáit is.[6] Amikor megírt egy gyerekkori családi nyaralás által ihletett történetet, a magazin munkatársává választották.[10] A „Vakáció '58” című történetéből készült később a Családi vakáció című film. A Lampoonban megjelent egyéb művei mellett az áprilisi tréfának íródott „Az én péniszem” és „Az én vaginám” című történetekben már kirajzolódott Hughes érzékenysége a kamaszok életének jellemzőire és beszédmódjára.
Első forgatókönyvét (Haláli buli) a magazin munkatársaként írta, azonban ez a film nem vált sikeressé. Következő forgatókönyve, az 1983-as Családi vakáció sikerének köszönhetően a Lampoon újra visszakerült a filmgyártás térképére.
Rendezői debütálása, a Tizenhat szál gyertya 1984-es bemutatása szinte csak dicséretet kapott. Ebben annak is szerepe volt, hogy a felső középosztálybeli középiskolások életét őszintébben mutatta be, mint az 1982-es Malackodók-ból inspirálódó korabeli tinédzserfilmek. A Tizenhat szál gyertya volt az első a középiskolai életről szóló Hughes-filmek sorában.
Hogy elkerülje a tinifilmek rendezőjeként való beskatulyázást, 1987-ben megrendezte a bombasikerű Repülők, vonatok, autók című filmet, melynek főszereplői Steve Martin és John Candy voltak. Későbbi rendezései már nem bizonyultak annyira sikeresnek, de a Belevaló papapótló viszonylag népszerű volt. Pénzügyileg legsikeresebb filmje a Reszkessetek, betörők!, melyet forgatókönyvíróként és producerként is jegyzett. 1990 legjövedelmezőbb filmje volt, és azóta is minden idők legsikeresebb élőszereplős vígjátékának számít. Rendezőként utolsó filmje az 1991-es Huncutka volt.
1994-ben visszavonult a nyilvánosságtól és visszaköltözött Chicago környékére. Jelentősen megviselte John Candy az évben történt hirtelen halála. Vince Vaughn, Hughes egyik barátjának elmondása szerint: „Sokat beszélt arról, mennyire szerette volna, ha John Candy tovább él. Azt gondolom, hogy akkor John több filmet rendezett volna.”[6] A következő években Hughes ritkán adott interjúkat, kivéve néhányat 1999-ben, amikor az általa írt, A szerelem rabja (Fogda bújócska) című film zenei albumát népszerűsítette.[12] Az albumot fia, John Hughes III állította össze, és annak chicagói lemezkiadójánál, a Hefty Records-nál jelent meg.[13] 1999-ben felvett egy audiokommentárt a Meglógtam a FerrarivalDVD-kiadásához.[14]
Filmjeinek jellegzetességei
Hughes filmjeinek többsége Chicago északi részének külvárosaiban játszódik. Bizonyos filmekben a helyszín a kitalált Shermer nevű városka, mely Northbrook egykori nevére Shermerville-re utal. Filmjeinek másik következetesen fennmaradó eleme a popzenei elemek hangsúlyos megjelenése. Gyakran alkalmazott olyan filmes eszközöket mint a negyedik fal áttörése egyes szereplők által; a stáblista közben bevágott jelenetek; nemlineáris montázsok; befagyasztott kép alkalmazása a film végén, a stáblista előtt.
Magánélete és halála
Feleségével Nancy Ludwiggal a középiskolában ismertek meg és 1970-ben házasodtak össze. Két fiuk, és négy unokájuk született.[15][16][17]
2009. augusztus 6-án szívrohamban hunyt el Manhattanben, ahol éppen családját látogatta meg.[18][19][20] Azon a reggelen Hughes a manhattani Nyugati 55. utcán érte a szívroham. Az eszméletlen rendezőt a St. Luke's-Roosevelt Kórházba szállították, és később halottá nyilvánították.[21]
Az 59 évesen elhunyt rendezőt augusztus 11-én Chicagóban búcsúztatták, majd a Lake Forest-i temetőben helyezték örök nyugalomra.[22]
2007-ben Jaime Clarke szerkesztésében, Ally Sheedy előszavával jelent meg a Don't You Forget About Me című antológia, melyben kortárs írók John Hughes filmjeiről írnak.[28]
Számos színész többször is feltűnik Hughes különböző filmjeiben. A csúcstartó John Candy, aki mindenkinél többször, nyolc alkalommal játszott Hughes filmjeiben. Gyakori szereplők:
↑Julio Diaz: John Hughes. Ink 19, 1999 [2012. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 29.)(angolul)
↑Patrick Goldstein. „John Hughes emlékezete megmarad. Hollywood még mindig tiszteli, de mi történt a tinik királyával?”, Los Angeles Times, 2008. március 24.(angolul)
↑„Hughes Doc Finds Distributor”, The Film Stage, 2009. augusztus 11.. [2009. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. november 25.)(angolul)
