Hans Aal bremgarteni polgár fiaként született. 1529-ig szülővárosában katolikus papként tevékenykedett. A reformáció megjelenésével katolicizmusa miatt elveszítette hivatalát, ezért a Zürich melletti Badenbe ment plébánosnak. A humanista Glareanusnál tanult, aki később barátja is volt. 1538-ban került Solothurnba prédikátorként és kanonokként. 1544-ben prépostnak választották ugyanott. Ezzel a hivatallal együtt járt az ottani latin iskola rektori tisztsége is. Ugyancsak 1544-ben nyerte el Solothurnban a polgárjogot. Kora legtöbb svájci írójához hasonlóan ő is leginkább a vallásos lírát művelte, és népi komédiákat és tragédiákat írt. Munkái leginkább a dortmundiJohann Schöper színdarabjaival mutatnak hasonlóságot.[1] Darabjaiban a hangszeres zenét és az énekkart is alkalmazta, ezáltal a modern énekes színjáték középkori előfutárának is tekinthető.
Főbb művei
Sankt Mauritzen és Sankt Ursen-Lied (költemény, 1543)
Tragoedia Johanni des Täufers (Tragédia Keresztelő Szent Jánosról, dráma, 1549)
Források
Ludwig Gombert: Johannes Aals Spiel von Johannes dem Täufer und die älteren Johannesdramen. In: Germanistische Abhandlungen, 31. Hildesheim, New York 1977 (az 1908-as breslaui kiadás utánnyomása)
Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 1. o.